Székesfehérvári Reiki Klub

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken innét, volt egyszer egy kis birkanyáj. A birkanyájat a jó pásztor terelgette. Gondoskodott róla, hogy mindig kövér legelőhöz és friss vizű patakhoz jussanak a juhai, és elűzte a környékről a farkasokat a hűséges puli kutyáival. A juhoknak jó dolguk volt, még akkor is, ha néhanapján összekaptak, vagy egy-egy hosszú séta során a tikkasztó nyári nap alatt bégetve panaszkodtak a pásztornak. A farkasok csak messziről nézték a nyájat. Tudták, hogy ha megpróbálnak rátámadni a birkákra, akkor jajj lesz nekik, mert a pásztor és a jó pulik ellátják a bajukat.

Telt-múlt az idő és a farkasok egyre éhesebbek lettek. Összedugták hát a fejüket, hogy kitalálják, mi tévők legyenek, hogy végre birkahúshoz juthassanak. Végül az egyik felkiáltott, és így szólt:

Járjunk túl az eszükön!

A farkas kiállt a társai elé, és elmondta ötletét. Mindenkinek tetszett, így elfogadta a falka.

Másnap az egyik farkast báránybőrbe öltöztették és beküldték a gyanútlan nyáj közé. A farkas rögvest munkához látott. Minden birkához odament, és elültette a fülükben a bogarat, hogy nekik nincs semmi szükségük a pásztorra, képesek ők arra, hogy önmagukat vezessék, egybetartsák a nyájat, és megvédjék magukat a farkasoktól. A farkas munkája végeztével elsomfordált.

Néhány nap elteltével az egyik bárány a gyaloglást megunva felkiáltott:

Nem akarunk többet sétálni, elegünk van belőled pásztor!

Több másik bárány is kikelt magából, hangos bégetésbe kezdett. Az idősebb juhok hallgattak bölcsen, hisz tudták, a pásztor sokat tesz értük, de a feldühödött ifjúságot nem tudták csendre bírni. A juhász egyszer csak megunta a bégetést és azt mondta:

Na, juhok, akkor boldoguljatok nélkülem!

Ezzel sarkon fordult, és a pulikkal együtt eltűnt a messzi tájban. A nyáj magára maradt. Nem tudták eldönteni, hogy ki legyen az, aki a juhász helyére álljon. Mivel senkit sem tartottak önállóan alkalmasnak a feladatra, ezért úgy határoztak végül, hogy néhány bárányt kiválasztanak maguk közül, akik együtt fognak dönteni a nyáj sorsáról. Többen is önként jelentkeztek a feladatra, ezért az önkéntes juhok lettek azok, akikre a többiek szavazhattak. Miután a szavazás megtörtént és megszületett a végeredmény, három bárány kapta meg a hatalmat ahhoz, hogy irányítsák a nyájat. A hatalomtól ittas állatok egymást kezdték marni, mert mindegyik más-más irányba akarta vinni a nyájat. Az egyik jobbra, a másik balra, a harmadik pedig egyenesen előre. A juhásszal szemben ugyanis egyik sem látta a távolban lévő dús legelőket, vagy a friss vizű patakokat.

Ahogy telt az idő a bárányok legelő és friss víz híján egyre fáradtabbak és gyengébbek lettek. A három vezető egymást okolta a nyáj sanyarú sorsa miatt. Többen le is maradtak a nyájtól, akiket most már a pulik sem tereltek vissza. Csak erre vártak a farkasok. Berohant a teljes falka a szegény nyáj közé, akik eszeveszett menekülésbe kezdtek.

Meneküljön, ki merre lát! Itt vannak a farkasok! – kiáltotta az egyik.

Bizony már késő volt a bánat. A kis birkanyáj minden tagját felfalták a farkasok, még a három megátalkodott vezetőt is, kik még a halál torkában is egymást szidalmazták.

Ha a farkasok a bárányokat meg nem ették volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Érdekelhet még: