Gendai Reiki-ho

A siker

Osho, mindig is arról ábrándoztam, hogy híres leszek, gazdag és sikeres. Tudsz segíteni abban, hogy beteljesüljön ez a vágyam?

A sikerNem, ilyesmiben nem segíthetek. Mégpedig azért nem, mert ez egy önpusztító vágy. Segíthetek, hogy növekedj, hogy tudatosan élj, de az öngyilkosságban nem segíthetek. Abban nem segíthetek, hogy tönkre tedd saját magad egy ilyen ostobaságért.

Az ambíció méreg. Ha jobb zenész akarsz lenni, abban segíthetek, de ne gondolkodj olyan dimenziókban, hogy a “világhírű”! Ha jobb költő akarsz lenni, abban segíthetek, de ne akarj Nobel-díjas költő lenni! Ha jobb festő akarsz lenni, segíthetek, mert én a kreativitásban segítek. De a kreativitásnak semmi köze a hírnévhez, a sikerhez vagy a pénzhez. Persze azt sem mondom, hogy ha ezek véletlenül megadatnak neked, akkor mondj le róluk. Ha megkapod mindezt, rendben van, élvezd! De soha ne ezek a dolgok motiváljanak, mert ha valaki sikeres akar lenni, akkor nem lehet igazi költő. Az ilyen embernek minden energiája politikai jellegű.

Hogy lehetne igazi festő valaki, aki gazdag akar lenni? Hiszen minden energiáját az köti le, hogy gazdag legyen! Pedig egy festőnek minden energiájára szüksége van ahhoz, hogy alkosson; a festés mindig itt és most történik. A gazdagság esetleg eljöhet a jövőben, valamikor. Talán eljön, talán nem. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy bekövetkezik.


A siker és a hírnév mindig esetleges

A boldogság viszont soha nem az.

Abban segíthetek, hogy boldog légy. Megtanulhatod, hogyan festhetsz úgy, hogy boldog is vagy a festéstől. Hogy a festményeid híresek lesznek-e vagy sem, hogy egy újabb Picasso leszel-e vagy sem, az egyáltalán nem számít. Én abban segítek, hogy úgy fess, hogy amíg festesz, még maga Picasso is féltékeny legyen rád. Tőlem azt tanulhatod meg, hogy hogyan vessz el teljesen, hogyan oldódj fel a festésben – mert ez a valódi boldogság. Ezek a szeretet és a meditáció pillanatai, és ezek az igazán isteni pillanatok. Az isteni pillanat az, amikor teljesen beleveszel valamibe – amikor megszűnnek a határaid, amikor egy pillanatra te magad megszűnsz létezni, és csak Isten létezik.

Tehát abban nem segíthetek, hogy sikeres légy, de megismétlem: én nem a siker ellen vagyok. Nem azt mondom, hogy ne légy sikeres. Nincs azzal semmi baj, ha elismernek. Csak azt mondom, hogy ne a siker motiváljon, mert akkor megfeledkezel a festészetről, a költészetről magáról, nem válsz eggyé a dallal, amit énekelsz. Amikor pedig eléred a hőn áhított sikert, ott állsz majd üres kézzel, mert a siker soha senkit nem tett még boldoggá és beteljesedetté. A siker nem tud táplálni – a siker nem más, csak üres fecsegés.

Az utolsó pillanatban úgyis csak az fog számítani, hogy hogyan élted az életedet. Élvezted? Ünnep volt számodra az életedet leélni? A legapróbb dolgok is boldogsággal töltöttek el? Egy jó meleg fürdő, egy korty tea… amikor felmostad a padlót vagy sétáltál a kertben, amikor fát ültettél vagy beszélgettél a barátaiddal, csendben ültél a szerelmeddel vagy csak nézted a holdat, hallgattad a madarak énekét – boldog voltál ezekben a pillanatokban? Az élet minden egyes pillanatát sikerült a boldogság pillanatává változtatnod? Öröm ragyogta be a mindennapjaidat? Csak ez az, ami számít.

Azt kérded, tudok-e segíteni abban, hogy teljesüljön a vágyad. Nem, ebben nem segíthetek, mert ez a vágy az ellenséged, és tönkretenne. Aztán egy szép napon, amikor a Bibliát olvasgatva ráakadnál erre az idézetre:

Mit nyer vele az ember, ha megszerzi a világ minden kincsét is, ha közben a saját lelkét elveszíti?”

Csak nyüszítenél a fájdalomtól, és azt mondanád:

Most már túl késő változtatni rajta. Túl késő.


Én azt mondom, most, ebben a pillanatban még nem késő

Most még tehetsz valamit; gyökeresen átalakíthatod az életedet.

Abban segítek, hogy megváltozz, de azt nem garantálhatom, hogy ez a világi sikert is meghozza majd a számodra. Én a belső világodban tudom csak garantálni a sikert. Gazdaggá tehetlek – olyan gazdaggá, amilyen bármelyik buddha lett. Mert tudnod kell, hogy csak a buddhák gazdagok. Azok, akiknek pusztán evilági vagyonuk van, valójában nincs semmijük – ők csak szerencsétlen flótások, akik magukat és a többieket is azzal hülyítik, hogy gazdagok. Mélyen legbelül rongyos koldusok – nem császárok.

Buddha egyszer ellátogatott egy tartományba, ahol a király tétovázott, hogy vajon fogadja-e őt. Ezt látva azonban a minisztere így szólt:
– Ha nem fogadod Buddhát, én azonnal lemondok, így nem szolgálhatlak többé.
– De hát miért? – kérdezte döbbenten a király. Ez a miniszter nagyon fontos személyiség volt a palotában, nélküle a király elveszett volna, ő volt a hatalmának záloga. – Miért ragaszkodsz ennyire hozzá? Miért kellene fogadnom egy koldust?
– Azért, mert valójában te vagy a koldus és ő a király. Ezért mondom, hogy engedd be a palotába, különben nem vagy méltó arra, hogy szolgáljalak.
Így aztán a király nagy nehezen beadta a derekát, és meghívta magához Buddhát. A találkozás végül annyira megrendítette az uralkodót, hogy később nagyon hálás volt öreg miniszterének, és így szólt hozzá:
– Igazad volt. Valóban ő a király, és én vagyok a koldus.

Az élet fura dolog. Olykor a királyok a koldusok és a koldusok a királyok. Vigyázz, mert a látszat sokszor csal! Mindig nézz a dolgok mélyére! A szív akkor gazdag, ha örömmel dobban, a szív akkor gazdag, ha összhangba kerül a Taóval, a természettel, az élet legalapvetőbb törvényével: a dhammával. A szíved akkor gazdag, ha összhangban vagy a mindenséggel: ez az egyetlen valódi gazdagság.

Nem segíthetek abban, hogy tönkre tedd az életedet – én azért vagyok, hogy segítsek kiteljesedned, hogy megmutassam az élet igazi gazdagságát.

Osho

A cikk itt folytatódik: Vágy a sikerre




Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

View Desktop Site