Gendai Reiki-ho

A szabadság

Szabadság
Az ember az egyetlen szabad lény a földön. A kutya kutyaként születik, kutyaként él, és úgy is pusztul el – nincs más választása. A rózsa mindig rózsa marad, nincs lehetősége arra, hogy átváltozzon mondjuk lótusszá. A választás kérdése szóba sem jön, választás nélkül pedig nincs szabadság. Az ember ebben különbözik minden más létezőtől a világon. Ez az ember méltósága, különlegessége és egyedisége a mindenségben.

Ezért mondom, hogy Charles Darwinnak nincs igaza, amikor az embert a többi állat közé sorolja be, miközben az alapvető különbséget észre sem veszi. Az alapvető különbség pedig az, hogy míg az állatok egy bizonyos programmal születnek, az ember program nélkül születik erre a világra. Az ember tiszta lappal indul, még semmi nincs ráírva. Neked kell kiteljesítened magad; te teszed azzá önmagad, amivé tenni akarod.

Az ember nem egyszerűen szabad – az ember maga a szabadság. Ez a legbensőbb magja, a lelke. Abban a pillanatban, hogy megvonod tőle a szabadságot, megfosztod a legfontosabb kincsétől, az igazi királyságától. Akkor már csak koldus lesz, aki sokkal szerencsétlenebb helyzetben van, mint bármelyik állat, hiszen nekik legalább van egy bizonyos programjuk. Az ember szabadság nélkül viszont teljesen elveszett.

Ha egyszer megérted, hogy az ember tulajdonképpen szabadságként születik, akkor minden dimenzió megnyílik előtted. Onnantól már csak tőled függ, hogy mi lesz, és mi nem lesz belőled. Kizárólag a te műved az egész. Az élet egy hatalmas kaland lesz -nem valami titok feltárása, hanem igazi kaland és felfedezés.

Az igazságot nem kapod meg senkitől – azt neked kell megalkotnod! Bizonyos szempontból minden pillanatban te magad alkotod meg önmagad. Ha elfogadod a végzetszerűség elméletét, azzal is te magad döntesz az életedről. Ha elfogadod a végzetszerűséget, azzal a rabszolgák életét választod – de ez is a te választásod! Úgy döntöttél, hogy bevonulsz a börtönbe, hagyod magad láncra verni – de akkor is a te döntésed.


Bármikor ki is jöhetsz a börtönből

Erről szól a sanyas. Fogadd el a szabadságodat!

Az emberek persze félnek szabadok lenni, mert a szabadság nagyon kockázatos dolog. Az ember soha nem tudja, hogy ha csinál valamit, elmegy valahová, vajon mi sül ki az egészből. Ha nem fogadod el, hogy előre gyártott késztermék vagy, akkor te vagy a felelős azért, hogy mi lesz belőled. Ezt a felelősséget pedig nem háríthatod másra. Végül is te magad állsz majd a létezés előtt, és csak te leszel felelős saját magadért, bármi vagy bárki is lett belőled. A felelősség kizárólag a tiéd; nem hátrálhatsz ki mögüle, nem menekülhetsz el előle. Ezért félsz. Ebből a félelemből nőttek ki a különböző determinista eszmék.

Nagyon furcsa, de a vallásos és a nem vallásos emberek egyvalamiben egyetértenek. Ez az egyvalami pedig nem más, mint hogy nincs szabadság. Minden másban eltér a nézőpontjuk, de ebben az egyben tökéletesen egyetértenek – tényleg furcsa. A kommunisták azt mondják, hogy ők ateisták, vallástalanok, de úgy vélik, hogy az embert a társadalmi, gazdasági és politikai környezete determinálja. Az ember tehát nem szabad: a tudatát külső erők határozzák meg. Ez pontosan ugyanaz a logika! Nevezhetjük külső erőnek, gazdasági szerkezetnek… Hegel Történelemnek hívja – így, nagy T-vel! -, a vallásos emberek meg Istennek, persze ők is nagy I-vel. Isten, Történelem, gazdaság, politika, társadalom – mind-mind külső tényezők. Egy dologban mindenki egyetért: az ember nem szabad.

Pontosan ez az, amiben egy valóban hiteles és őszinte vallásos ember másképp gondolkodik. Én azt mondom, hogy tökéletesen szabad vagy: feltételek nélkül szabad. Ne akarj kibújni a felelősség alól, mert az nem segít. Minél előbb fogadod el, annál jobb, mert utána azonnal nekiállhatsz megalkotni saját magadat. És ha ez megtörténik, hatalmas boldogságot érzel majd, hiszen olyan lettél, amilyen te magad akartál lenni. A lehető legnagyobb boldogság tölt el, mint amikor a festő befejez egy képet, és az utolsó ecsetvonással hatalmas boldogság árad szét benne. A jól végzett munka gyümölcse a mély, belső béke. Az ember úgy érzi, mintha ő maga is Isten része lenne.


Az egyetlen igazi imádság az, ha alkotó vagy

Mert csak a kreativitásodon keresztül válhatsz Isten részévé.

Másképp nem megy. Istenről nem gondolkodni kell, hanem a részévé kell válni. Nem lehetsz külső megfigyelő, csakis igazi résztvevő, csak akkor ismered meg a misztériumot.

Megfesteni egy képet, megírni egy szonettet, megkomponálni egy szimfóniát – mindez semmi ahhoz képest, hogy megalkotod önmagadat, megalkotod a saját tudatosságodat, a saját lényedet. Csak hát, az emberek folyton félnek, és bizony van is mitől félni. Először is azért kockázatos a dolog, mert egyedül tiéd a felelősség. Másrészt pedig a szabadsággal vissza is lehet élni. Lehet, hogy rosszul választasz.


A szabadság azt jelenti, hogy választhatsz.

Választhatod a jót és választhatod a rosszat is. Ha csak a jót választhatnád, az nem volna szabadság.

Választhatsz jót, rosszat is.Akkor az olyan lesz, mint amikor Ford elkészítette az első autóit – mind fekete volt. Aztán amikor bevezette a vevőket a szalonba, azt mondta nekik: “Uraim! Választhatnak bármilyen színt – feltéve, hogy feketét választanak!”

Ugyan, miféle szabadság ez: feltéve, hogy a helyes utat választod…, feltéve, hogy betartod a tízparancsolatot…, feltéve, hogy a választásod összhangban áll a Gítával, vagy a Koránnal, feltéve, hogy Buddha, Mahávira, Zarathustra tanítása szerint választasz. Ennek így semmi köze a szabadsághoz. A szabadság lényegéből adódóan, definíciója szerint azt jelenti, hogy mindkettőre lehetőséged van: a jót és a rosszat egyaránt választhatod.

A gond csak az – és ebből ered a félelem -, hogy a rossz mindig könnyebb. A rossz olyan, mint amikor elindulsz lefelé a lejtőn, a jó pedig olyan, mint amikor felfelé indulsz. Felfelé menni mindig sokkal nehezebb, fárasztóbb. Ráadásul minél magasabbra jutsz, annál fárasztóbb továbbmenni. Lefelé viszont nagyon könnyű az út, tulajdonképpen nem is kell csinálni semmit: az egészet rábízhatod a gravitációra. Akár le is gurulhatsz, mint egy szikla, és biztosan eléred a domb alját, semmit nem kell tenned. De ha emelni akarsz a tudatosságod szintjén, ha fel akarsz emelkedni a szépség, az igazság, a boldogság világába, akkor bizony a legmagasabb pontot céloztad meg, és ez nem könnyű. Ráadásul minél magasabbra érsz, annál nagyobbat zuhanhatsz visszafelé, és az ösvény is egyre keskenyebb: minden irányból csak szakadékok vesznek körül. Egyetlen rossz lépés, és a mélybe zuhansz, eltűnsz a semmiben. Sokkal kényelmesebb, egyszerűbb az egyenes talajon járni, és nem törődni a magas csúcsokkal.

A szabadság biztosítja a lehetőséget mindkét irányban: lesüllyedhetsz az állatok szintje alá akár, vagy felemelkedhetsz magasabbra, mint az angyalok. A szabadság olyan, mint egy létra: a létra egyik vége a pokolban, a másik vége a mennyekben van. De ez ugyanaz a létra, te döntesz, hogy melyik irányba indulsz el.

Ha nem vagy szabad, nem tudsz visszaélni a nem létező szabadságoddal. A börtönben a rab nem tud visszaélni a helyzetével – ő meg van láncolva, nincs lehetősége dönteni semmiről. Pontosan ilyen helyzetben van az összes többi állat, az embert kivéve. A többi állat nem szabad. Ők arra születtek, hogy bizonyos állatok legyenek, és ezt be is teljesítik. Pontosabban maga a természet teljesíti be ezt a programot – tőlük senki nem kér semmit. Nincsenek kihívások az életükben.


Egyedül az embernek kell szembenéznie a kihívással

Mégpedig egy óriási kihívással.

És csak nagyon kevesen választják a kockázatos utat, hogy felfedezzék a csúcsokat. Csak nagyon kevesen: Buddha, Jézus… – egy kezeden meg tudnád számolni őket.

Miért nem akarja az egész emberiség a boldogságnak azt az állapotát elérni, amit Buddha elért, vagy azt a szeretetet meglelni, amit Jézus megtalált, vagy azt a fajta önfeledt ünneplést átélni, amit Krisna átélt minden pillanatban? Miért? A válasz nagyon egyszerű: mert ezekre a magasságokra még csak gondolni is rettenetesen veszélyes. Jobb, ha bele sem gondolsz! Már eleve megkötik a kezedet. Már a születésed előtt kitalálják, hogy mivé kell válnod, neked meg majd azt kell teljesítened.


Csak a szabadsággal lehet visszaélni

A rabszolgasággal nem. Ezért van ekkora káosz ma a világban.

Korábban erre azért nem volt példa, mert az ember egyáltalán nem volt szabad. A mai Amerikában az emberek olyan fokú szabadságot élveznek, ami korábban soha sehol nem létezett a történelemben. És ahol megjelenik a szabadság, ott megjelenik a káosz is, de ez a káosz értékes, mert csakis ebből a káoszból születnek csillagok.

Én semmilyen szabályt nem adok neked, mert a szabályok pusztán kifinomult módozatai a rabszolgaság fenntartásának. Nem látlak el parancsolatokkal sem, mert a kívülről rádkényszerített parancsolatok csak rabszolgaságba kényszerítik az embert.

Én egyedül azt tanítom, hogy hogyan légy szabad, aztán magadra hagylak, hogy azt kezdj a szabadságoddal, amit csak akarsz. Ha az állatok szintje alá akarsz süllyedni, csak tessék, te döntesz, nyugodtan megteheted, hiszen a te életed. Megvan hozzá minden jogod. De ha felismered a szabadság értékét, akkor nem így fogsz dönteni. Ha megérted a szabadság jelentőségét, akkor biztosan nem a lefelé vezető utat választod.

Az ember nem egy entitás, az ember valójában egy híd – egy híd két lehetőség között: az állat és az Isten között, a tudattalan és a tudatos között. Növekedj a tudatosságban, növekedj a szabadságban, minden lépést a saját elhatározásodból tégy meg: alkosd meg önmagad! És mindenek előtt: vállald a felelősséget önmagadért!

Osho

A cikk itt folytatódik: A felelősség áthárítása

Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

View Desktop Site