Gendai Reiki-ho

A test az ajtó

Elképzelésem szerint a világakadémia nemcsak tudománnyal fog foglalkozni, mert a tudomány csak egy része az emberi valóságnak. Az akadémia az emberi valóság minden területét át kell hogy fogja: a tudományon kívül a művészetet és a felébredés, a tudatosodás folyamatát is. A tudomány a külvilág megismeréséről szól, míg a felébredés folyamata tudatosabbá válásunkról és önmagunk megismeréséről – a kettő között pedig a művészet az összekötő kapocs.

A test az ajtóTehát az akadémia munkája három fő területet ölel majd fel, melyek nem különülnek el egymástól, gyakorlati szempontok miatt azonban különböző elnevezést kell hogy kapjanak.

Mindennek az alapja a tudatosság; ez a legelső dolog. Ezért az akadémia legfontosabb feladata az lesz, hogy az emberi tudatosság növeléséhez megtalálja és létrehozza a legjobb módszereket. És persze ez a tudatosság nem lehet testellenes, hisz a tudat a testben lakozik. A kettőt nem lehet szembeállítani egymással. A test segíti a tudatot, tudat nélkül pedig a test nem más, csak egy gépezet. A tudat és a test teljes mértékben kiegészíti egymást. Például, mondok valamit, és ezzel egy időben felemelem a kezemet, anélkül hogy utasítottam volna erre. Ez egy önkéntelen mozdulat, ami utal a test és a tudat közötti mély összhangra.

Sétálsz, eszel, iszol, és ez mind aztjelzi, hogy a test és a tudat mint egységes egész működik. Ha például gyötröd, bántod a testedet, akár készakarva, akár tudatlanságból, az a lelkedre is kihat.

Ne gyötörd a testedet, mert ettől nem leszel tudatosabb; ezzel inkább csak gátolod a fejlődésedet.

Szeretned kell a testedet, a barátja kell hogy legyél. A test az otthonod. Meg kell tisztítanod minden szeméttől, és közben nem szabad elfelejtened, hogy folyamatosan téged szolgál, éjjel-nappal: emészt, energiává alakítja a táplálékot, eljuttatja a sejtekhez az oxigént és elviszi onnan a mérgeket – te pedig közben talán alszol, jókat álmodsz, nagyokat horkolsz.

A test mindent megtesz az életedért, a fennmaradásodért – habár annyira hálátlan vagy, hogy még sose jutott eszedbe megköszönni az állandó, gondos munkát. Ehelyett inkább gyötröd – hiszen a vallásaid azt tanítják, hogy a test az ellenséged, az ördög lakozik benne, és ha a mennyországba akarsz kerülni, akkor le kell gyűrnöd a testi vágyaidat, meg kell szabadulnod tőlük. Én is tudom, hogy nem a test vagy, hogy több vagy a testnél és a vágyakhoz ragaszkodás nem visz előre az utadon. De a szeretet nem ragaszkodás, az együttérzés nem ragaszkodás. A testednek pedig szüksége van rá, hogy szeresd és gyöngéden bánj vele, és megadj neki mindent, amire szüksége van. Minél egészségesebb a tested, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy az, aki vagy, tudatossá váljék. A kettő szervesen összefügg egymással.

Ehhez egy teljesen új szemléletmódra van szükség, és az oktatásnak ennek megfelelően gyökeresen meg kell változnia az egész világon. Az oktatás során alapjában véve mindenkinek meg kell ismerkednie az igazi csenddel, békével – és ez csak meditáción keresztül lehetséges. A meditáció pedig megtanít arra, hogy a testedhez szeretettel viszonyulj. Ha a saját testedet nem szereted, akkor másokat is képtelen vagy szeretni.


A test az egész létezés legnagyobb csodája.

Szeretned kell a testedet, bensőséges kapcsolatba kell vele kerülnöd – mert csak így ismerheted meg ezt a csodát, a titkait, működését.

A vallások azonban, sajnos, teljesen a test ellen vannak. Talán nem véletlen az, hogy ha valaki összhangba kerül a testével, akkor a papok, az Isten megszűnnek számára létezni, hiszen önmagán belül lelte meg a legnagyobb misztériumot. És ez a misztérium a szent helye a tudatnak is.

Ha egyszer tudatára ébredsz önmagadnak, igaz valódnak, akkor többé nem lesz szükséged Istenre. Csak ekkor ébred fel benned a tisztelet a többi ember, a többi élőlény iránt. Mert most már tudod, hogy ők is ugyanazt a misztériumot hordozzák magukban, mint te – csupán más módon fejezik ki, és ezzel teszik sokszínűvé és változatossá az életet.
Ha felébred benned a tudatosság, akkor megleled minden titok nyitját.

Az az oktatási rendszer, mely nem arra tanít, hogy szeresd a testedet, figyelj oda rá és légy gyöngéd hozzá, amely nem tanítja meg, hogyan ismerkedj meg ezzel a csodával, nem lesz képes megtanítani azt sem, hogyan ébredj tudatára önmagadnak, igaz valódnak.

A test az ajtó, a test a kiindulási pont a tudatossághoz. És az az oktatási rendszer, amely nem tanít meg erre, és amely a tudatot figyelmen kívül hagyja, nemcsak hogy nem lehet teljes, hanem végtelenül káros is, mert éppen a lényeget hagyja ki. Csak akkor nem ártasz senkinek és semminek, ha felébredt a benned fénylő tudatosság, ami hatalmas késztetést ad az alkotásra – és akkor a világot szebbé akarod tenni, mások életét jobbá akarod tenni.

Ezért veszem be a művészetet második területként az akadémia munkájába. A művészet tudatosan teremti meg és fedezi fel azt, ami szép, tudatosan teszi az életet örömtelibbé, és táncolni, ünnepelni tanít.

A harmadik terület pedig az alkotó tudomány. A művészet szépséggel ajándékozhat meg, a tudomány megismertetheti veled a körülötted lévő világot, a meditáció pedig kitisztíthatja a látásodat és segíthet felébredni.

Bármilyen oktatási rendszer csak akkor lehet teljes, ha ez a három terület együtt jelen van benne. Minden más csak ezután következhet – minden, ami lehet, hogy gyakorlati szempontból hasznos, de nem a spirituális kibontakozást szolgálja, nem az öröm, a szeretet, a béke, a csend forrásaihoz vezet el. Az az ember hiába élt le hetven-nyolcvan évet, aki nem tapasztalta meg a benne lévő eksztatikus örömöt; az ilyen ember fölöslegesen élt. Csak vegetált, a bölcsőtől a sírig vonszolta magát, de nem táncolt és nem énekelt, és nem adott semmit a világnak.

Én csak azt tekintem vallásos embernek, aki valami szépet hoz létre, aki a világhoz az örömével, a boldogságával járul hozzá, aki ünnepli azt a tényt, hogy létezik, aki kinyílt, mint egy virág, melynek szirmait beragyogja a nap, leveleit lágy eső permetezi, és táncol a szélben. Persze, a vallást így még soha nem határozta meg senki, ahogy én teszem. Mindaz, amit eddig vallásnak neveztek, a vallás nevében tanítottak, az teljes mértékben hibásnak és rossznak bizonyult. Ezek a tanítások nem segítettek felébredni, nem lettél tőlük boldog, nem ragyogták be örömmel, szépséggel és szeretettel az életedet; ehelyett inkább boldogtalanságot és szenvedést zúdítottak az egész emberiségre. Elítélték az emberi testet, bűntudatot keltettek benned, ahelyett hogy azt tanították volna, hogy az élet gyönyörű lehet ezen a világon. Nem szabadságra neveltek, hanem az engedelmesség nevében szellemi rabságba kényszerítettek. Engedelmeskedj, fogadj szót, de kinek? Természetesen a papoknak, a gazdagoknak, a hatalmon lévőknek… magyarán, mindenkinek, aki abban érdekelt, hogy engedelmes légy – de soha nem önmagadnak.



Egy apró kisebbség évszázadok óta rabszolgaságban tartja az egész emberiséget.

Ezen a visszataszító és beteg helyzeten csak a tudatos oktatás segíthet túljutni.
Az én elképzelésem az alkotó tudományok, művészetek és a tudatosság világakadémiájáról lényegében az igazi vallásról szól. Az ember legyen egészséges, és az egészséges test a felébredést, a tudatos létet szolgálja. És persze az ember mindeközben élvezhesse mindazt a kényelmet és bőséget, amit a létezés adhat neki.

Ezen a földön minden megtalálható ehhez. A mindenség kész megadni neked a mennyországot most azonnal. Ám te folyton csak halogatsz: a halál után úgyis a mennyország vár rád – gondolod. Én azt tanítom, hogy a mennyország itt van és most, és sehol másutt nem létezik. Ahhoz, hogy boldog légy, nincs szükség semmiféle előkészületre; csak fel kell ébredned. A szeretethez pedig nem kell semmilyen tudomány. Csak egy kis nyitottság, éberség, egy csöppnyi megértés, a többi pedig jön magától.

Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

View Desktop Site