Az élet mindig a vadonban zajlik

Az ego körbevesz, mint egy fal. Elhiteti veled, hogy ezzel védelmet nyújt. Ez az ego csábítása. Újra és újra elmondja neked:

Ha én nem lennék ott, nem volna, aki megvédjen, túlságosan sebezhetővé válnál, és túlságosan megnőne a kockázat. Tehát engedd, hogy én őrizzelek, hagyd, hogy körbevegyelek.

Igen, bizonyos védelmet valóban tud nyújtani az ego, de a fal egyúttal a börtönöddé is válik. Nyújt egyfajta védelmet, máskülönben senki nem szenvedné el az egóval járó boldogtalanságot. Ad egyfajta védelmet, megvéd az ellenségektől, de megvéd a barátoktól is.

Ez éppen olyan, mint amikor bezárod az ajtódat, és elrejtőzöl mögötte, mert félsz az ellenségtől. Aztán jön egy barát, de az ajtó zárva van, nem tud belépni. Ha túlságosan rettegsz az ellenségtől, akkor a barátok sem tudnak közel jutni hozzád. Ha viszont kinyitod az ajtót a barátnak, akkor fennáll a veszélye, hogy az ellenség is belép.

Alaposan meg kell fontolni; ez az élet egyik legnehezebb kérdése. És csak nagyon kevés bátor ember tudja helyesen megoldani a helyzetet; a többiek gyáván elbújnak, és ezzel elvesztegetik az egész életüket.

Az élet kockázatos, a halálnak nincs kockázata

Halj meg, és azután nem lesz több problémád

Senki sem akar meggyilkolni, hiszen miképpen gyilkolhatna meg bárki, ha már halott vagy? Feküdj be a sírba, és kész! Akkor nincsenek többé betegségek, nincs idegesség, nincsenek gondok – letudtál minden problémát.

De ha élsz, akkor millió gond tűnik eléd. Minél több élet van benned, annál több a nehézség is. Ez azonban így van rendjén, hiszen a nehézségekkel való küzdelemben, a kihívások elleni harcban fejlődsz.

Az ego finom falat alkot körülötted. Senkit sem enged belépni a világodba. Védve, biztonságban érzed magad, de ez a biztonság olyan, mint a halál. Ilyen biztonságot élvez a növény a magban. A növény fél kihajtani, mert – ki tudja? – a világ annyi veszélyt rejt, ő pedig olyan lágy, olyan törékeny. A mag fala mögött, a sejt belsejében megbújva tökéletes védelmet élvez.

Vagy gondolj a kisbabára az anyaméhben. Mindene megvan, minden szükséglete azonnal kielégül. Nincs szorongás, nincs küzdelem, nincs jövő. A gyermek egyszerű, áldott létben él. Minden kívánságát teljesíti az anyja.

De vajon szeretnél örökké az anyaméhben maradni?

Tökéletes védelmet nyújt. Ha megkaptad volna a választás lehetőségét, vajon úgy döntesz, hogy az anyaméhben maradsz? Rendkívül kényelmes. El tudsz képzelni annál nagyobb kényelmet? A tudósok azt mondják, még nem sikerült az anyaméhnél kényelmesebb helyzetet teremteni. Úgy tűnik, az nyújtja a kényelem legmagasabb fokát. Tökéletes kényelem: nincs szorongás, nincs probléma, nemkell dolgozni. Puszta létezés. És mindent automatikusan megad – amint feltámad az igény, azonnal ki is elégül. Még a légzéssel sincs gond, az anya lélegzik a gyermek helyett. Nem kell ételről gondoskodni, az anya eszik a gyermek helyett.

De vajon szeretnél-e örökké az anyaméhben maradni?

Kényelmes ugyan, de az nem élet. Az élet mindig a vadonban zajlik. Az élet odakint van.

Az eksztázis szó nagyon kifejező

Azt jelenti: Önkívületben lenni. Kiszabadulni, kilépni minden burokból, minden védelemből, minden egóból, minden kényelemből, a halálszerű falak közül.

Az eksztázis azt jelenti: kijutni valahonnan, szabaddá válni, mozgásban lenni, folyamattá válni, olyan sebezhetőnek lenni, hogy a szél átfújhasson rajtunk. Van egy kifejezés, amit gyakran használunk: “kiemelkedő élmény”. Pontosan ezt jelenti az eksztázis: kiemelkedést.

Amikor a mag felhasad, és a benne rejtőző fény megtestesül, amikor a gyermek megszületik, és elhagyja az anyaméhet, hátrahagy minden kényelmet és védelmet, és az ismeretlen világ felé indul – ez az eksztázis. Amikor egy madár feltöri a tojáshéjat, és felrepül az égre, az az eksztázis.

Az ego a tojás, és neked ki kell jutnod belőle. Kerülj önkívületbe! Hagyj magad mögött minden védelmet, burkot és biztonságot. Akkor el fogsz jutni egy vadabb, viharosabb világba, amely végtelen, korlátlan. Csak akkor fogsz élni, tobzódsz majd az életben.

A félelem azonban megbénít. Bizonyára a gyermek is habozik, mielőtt kibújik az anyaméhből: vajon menjen, vagy maradjon. Lenni, vagy nem lenni? Valószínűleg tesz egy lépést előre, majd egyet hátra. Talán ezért szenved el az anya annyi fájdalmat. A gyermek habozik, még nem készült fel teljesen az eksztázisra. A múlt visszahúzza, a jövő vonzza, a gyermek pedig vívódik.

A határozatlanság, a múlthoz, az egóhoz való ragaszkodás falat emel

Falat, amelyet mindenhova magaddal cipelsz.

Olykor, egy-egy ritka pillanatban, ha rendkívül eleven és éber vagy, láthatod is. Máskor, mivel a fal teljesen áttetsző, nem veszed észre. Nem egy ember van, hanem számtalan, aki az egész életét anélkül éli le, hogy tisztában lenne vele: egy cellában él, mindentől elzárva, ablakok nélkül, egy olyan helyen, amelyet Leibnitz mondának nevezett. Nincsenek ajtók, nincsenek ablakok, teljes a bezártság egy átlátszó fal, egy üvegfal
mögött.

Ezt az egót magad mögött kell hagynod. Gyűjts bátorságot, és törd szilánkokra! Az emberek millió módon táplálják, nem tudva, hogy ezáltal a saját pokluknak adnak életet.

Mrs. Cochrane halott férje koporsója mellett állt. Fia a könyökénél ácsorgott. A gyászolók
egyenként haladtak el előttük.
-Már nem érez fájdalmat – mondta Mrs. Croy. – Miben halt meg?
– Szegény pára – felelte Mrs. Cochrane. -Gonorrhoea okozta a halálát!
Egy másik nő lépett a holttesthez.
– Most már túl van rajta – mondta. – Milyen derűs mosoly tükröződik az arcán. Miben halt meg?
– Gonorrhoeában halt meg! – felelte az özvegy.
Ekkor a fiú váratlanul félrevonta az anyját.
-Mama, szörnyű, amit a papáról mondasz. Nem gonorrhoea, hanem diarrhoea okozta a halálát!
– Én is tudom! – felelte Mrs. Cochrane. – De inkább gondolják azt, hogy a kujonkodásba halt bele, és nem abba, hogy olyan szar alak volt!

A legvégsőkig játsszák a színjátékot. Az ego nem engedi, hogy igaz légy, hamisságra kényszerít. Az ego hazugság, de ezt fel kell ismerned. Nagy bátorság kell hozzá, mert ezáltalszilánkokra törik minden, amit eddig dédelgettél. Szilánkokra törik az egész múltad. És vele együtt te is szilánkokra törsz. Valaki ott lesz, de te nem leszel azonos azzal a személlyel. Egy folytonosság nélküli entitás fog emelkedni felszínre benned – friss, nem piszkolta be a múlt. Akkor aztán már nem lesznek falak; akkor bárhol leszel, látod majd a határok nélküli
végtelent.

Az öregember belép a kedvenc bárjába, és azt látja, hogy a megszokott pultos hölgy helyén egy idegen áll. Először meglepődik, de aztán udvariasan azt mondja a nőnek, hogy már régen látott nála csinosabb lányt. Az új pultos rátarti nő; felveti a fejét, és gúnyosan feleli:
– Sajnálom, de nem tudom viszonozni a bókot.
– Ó, kedvesem – vág vissza az öreg szelíden -, nem tudta volna ugyanazt tenni, amit én? Nem tudott volna hazudni?

Minden udvariasság csupán a másik egójának erősítése. Hazugság. Mondasz valamit a másiknak, ő pedig viszonozza a bókot. Te sem beszélsz őszintén, és ő sem. Színjátékot játszotok: etikett, udvariasság, civilizált arcok és maszkok.

És akkor szembekerülsz a fallal. És lassanként a fal olyannyira megvastagszik, hogy már egyáltalán nem látsz át rajta. Mindennap vastagabb lesz, úgyhogy ne késlekedj! Ha érezni kezded, hogy fal emelkedik körülötted, szabadulj meg tőle! Ugorj ki mögüle! Csak elhatározásra van szükség ahhoz, hogy kilépj mögüle, semmi másra. Aztán holnaptól már ne tápláld tovább. Valahányszor észreveszed magadon, hogy erősíted, hagyj fel vele! Néhány napon belül azt látod majd, hogy megsemmisült, mert szüntelen támogatásodra van szüksége, belőled táplálkozik.

Osho

A cikk előzménye itt található: Bármit teszel, az élet rejtély marad
És itt folytatódik: Félelem a haláltól

Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás