Székesfehérvári Reiki Klub

Az igazi szabadságnak semmi köze a külvilághoz. Az igazi szabadság nem politikai, nem gazdasági; hanem spirituális. A politikai szabadságot bármelyik pillanatban el lehet venni; a gazdasági szabadság ugyanúgy eltűnhet, mint a harmatcsepp a hajnali napsütésben. Nincs hatalmad felettük. És ami felett nincs hatalmad, azt nem lehet igazi szabadságnak nevezni.

Az igazi szabadság mindig spirituális.

A legbensőbb lényeddel áll kapcsolatban, amit nem lehet leláncolni, megbilincselni vagy börtönbe zárni.

Igen, a tested elszenvedheti mindezeket a dolgokat, de a lelked természeténél fogva szabad. Nem kell kérned, nem kell harcolnod érte. Már itt van, ebben a pillanatban is. Ha befelé fordulsz, minden lánc, minden börtön, minden rabszolgaság eltűnik – amiből sokféle van. A szabadság csupán egy; a rabszolgaság sok -ahogy az igazság is egy, a hazugság azonban sok ezer lehet.

Pontosan mi a szabadság legbenső lényege?

Hogy szabad vagy a múlttól, a jövőtől.

Nem kötöznek emlékek a múlthoz, nem húznak vissza folyton – az ellentétes a létezéssel; semmi sem halad visszafelé, és a szabadságod a képzeletből, vágyakból, sóvárgásból is ered – melyek a jövő felé húznak.

Nem létezik sem a múlt, sem a jövő. Nincs más a kezedben, csak a jelen. És az, aki a jelenben él, aki ledobta a múlt és jövő terheit, ismeri a szabadság ízét. Nincsenek láncok – emlékek, vágyak láncai. Ezek az igazi láncok, amelyek megkötözik a lelked, és sosem engedik, hogy megéld a pillanatot, ami a tiéd.
Ami engem illet, nem gondolom, hogy bárki valaha is szabad lehet meditatív elme nélkül.

Amit a Nyugaton Paradicsomként ismernek, azt Indiában úgy nevezik: móksa. A móksa azt jelenti: “szabadság”. A Paradicsom nem utal szabadságra, a perzsa phirdaus tőből ered, melynek jelentése: “fallal körülvett kert”. Ne felejtsd el, hogy fallal körülvett kert: talán kert, de egyúttal börtön is.

A bibliai történet azt mondja, hogy Isten megharagudott Ádámra és Évára, ezért kidobta őket az Éden-kertből. Hová? Mibe? Ha engem kérdezel, ez olyan átok volt, ami a legnagyobb szabadságot, a legnagyobb áldást rejtette magában. Ádám és Éva kijutott a börtönből, és ez volt az emberiség kezdete. Övék lett az egész ég és az egész Föld, rajtuk múlt, mit tesznek vele. Sajnos, képtelenek voltak szabad világot teremteni. Minden nemzet újra fallal körülvett börtönné vált – még csak nem is kertté.

Egy kis iskolában a hittantanár a világ bibliai kezdetéről beszélt a gyerekeknek. Egy kisfiú kérdésre nyújtotta a kezét, A tanár felszólította:
- Mit akarsz kérdezni?
- Tanító úr, kérem, a Biblia azt mondja, hogy Isten kivezette Ádámot és Évát. Milyen autóval mentek?

Biztosan Ford volt – az első modell, amit úgy neveztek: Ford T-Modell. És azt hiszem, hogy szegény Isten még mindig a T-Modellt vezeti, méghozzá autószerelő nélkül, mert sem a fia, Jézus Krisztus, sem a Szentlélek, sem ő nem autószerelő.

A kereszténység úgy gondolja, hogy Isten megbüntette az embert

Az én megértésem és felismerésem szerint Isten talán azt gondolta, hogy megbünteti őket, a valóság azonban az, hogy Isten még mindig a fallal körülvett kert fogságában él.

Az pedig leplezett áldás volt, hogy az embert szabaddá tette. Nem jó szándékkal cselekedett, de ennek köszönhető az emberiség egész fejlődése. És ha a fejlődés nem halad olyan gyorsan, mint ahogy kellene, annak megint Isten és a vallások papsága az oka.

Amikor Galilei felismerte, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hogy ez csupán látszat, de nem a valóság -amikor felismerte, hogy a valóság éppen az ellenkezője: a Föld kering a Nap körül -, írt egy értekezést, benne részletesen elmagyarázva érveit, bizonyítékait, indokait. Nagyon öreg volt – hetven-hetvenöt éves – és beteg, ágyhoz kötött, közel járt a halálhoz. De a keresztényi szeretet akkora, hogy az egyház képviselői kirángatták az ágyából, és a pápai bíróság elé hurcolták.

A pápa azt mondta:

Elkövetted a legsúlyosabb bűnt, mert a Biblia azt mondja, amit mindenki tud, hogy a Nap kering a Föld körül. Vagy megváltoztatod az álláspontodat, vagy halállal bűnhődsz.

Galilei idős kora, betegsége és haldoklása ellenére is végtelenül csodálatos ember lehetett, jó humorérzékkel megáldva. Azt felelte:

Szentatyám, semmi probléma. Leírhatom, amit mond. Csupán egy dolgot szeretnék tisztázni ön előtt – az írásomat nem fogja elolvasni sem a Nap, sem a Föld. Mennek tovább a megszokott útjukon, ahogy mindig is tették. A Föld forog tovább a Nap körül. Elégetheti a könyvemet, vagy megváltoztathatom a bekezdést.

A pápa döntött:

- Változtasd meg a bekezdést.

Galilei pedig megváltoztatta, azt írta:

A Biblia, a pápa és a közönséges emberiség szerint úgy látszik, hogy a Nap kering a Föld körül.

A lábjegyzetben pedig megjegyezte:

Az igazság ennek éppen az ellenkezője. Nem tehetek róla – nem tudom meggyőzni a Földet és a Napot, hogy haladjanak a Biblia szerint. Nem keresztények.

A lábjegyzetet csupán a halála után fedezték fel; máskülönben keresztre feszítették volna a keresztények – akik akkora felhajtást csinálnak Jézus megfeszítése körül.

Beszéltem India egyik legbefolyásosabb keresztény misszionáriusával, Stanley Jonesszal, és megkérdeztem tőle:

Mit gondolsz erről? Miért volt olyan kérlelhetetlen a pápa? Ha a tudomány ezt a felfedezést tette, helyesbíteni kellett volna a Bibliát.

Stanley Jones azt mondta:

Súlyos következményekkel járhatott volna. Ha a Biblia egyik kijelentése nem helytálló, mi a garancia arra, hogy a többi kijelentés helyes?

A Biblia szent könyv, közvetlenül Istentől származik. Semmit sem lehet megváltoztatni benne, semmit sem lehet kitörölni vagy hozzátenni. Pedig az utóbbi háromszáz évben sok olyan dolgot talált az ember, ami ellentétes a Bibliával.

Ahogy fejlődsz a tudatosságodban, elkerülhetetlenül rá kell jönnöd, hogy a kétezer vagy ötezer évvel ezelőtt írt szövegek állandó helyesbítésre szorulnak. Új kiadásokat kell készíteni. De ami a vallásokból hiányzik, az a bátorság – bátorság ahhoz, hogy az igazság oldalára álljanak. És ez nem csupán a keresztényekre igaz, ugyanez a helyzet a hindukkal, a mohamedánokkal, a zsidókkal, a buddhistákkal, a dzsainákkal. A gondolkodásmódjuk megegyezik.

A szabadság embere megszabadult a múlttól

És a szabadság embere megszabadul a jövőtől is, hiszen nem tudod, mi fog történni a következő pillanatban. Hogyan vágyakozhatnál?

Egy öregember haldoklott. Négy fia volt, akik mind a saját otthonukban laktak, és mérhetetlen vagyonnal bírtak. Apjuk haldoklásának hírére azonnal hozzáfutottak.

Az apa haldoklott, utolsókat lélegzett a halálos ágyán, fiai pedig az ágy szélén ülve azon vitatkoztak, hogyan juttassák el a holttestet a temetőbe. Nem az apjuk miatt aggódtak – még néhány perc, módjuk megegyezik, és ő eltávozik örökre; nem lesz többé lehetőségük újra találkozni, látni egymást… de ez nem érdekelte őket.

Őket az foglalkoztatta: “Ha meghal, hogyan fogjuk elszállítani a testét?”

A legfiatalabb fiú azt javasolta:

Mindig szeretett volna egy Rolls-Royce-t. És van elég pénze, van elég pénzünk; szükségtelen, hogy szenvedjen, és elfojtson egy ártatlan vágyat. Szerezzünk egy Rolls-Royce-t, hogy legalább a holttestét azzal vigyük ki a temetőbe. Ha az életében nem teljesülhetett a vágya, legalább a halálában teljesüljön.

A második fiú nem értett egyet vele:

Te túl fiatal vagy, és nem értesz a pénzügyekhez. Merő pazarlás lenne. Már halott, mindegy, hogy Rolls-Royce-szal vagy teherautóval szállítod. Nem fog tudni róla, akkor minek pazaroljuk a pénzt?

Pedig nem sok pénzről volt szó, csupán autóbérlésről. Nem megvásárolni kellett. Így folytatta:

Véleményem szerint egy olcsó teherautó épp annyira megteszi, mint egy Rolls-Royce – a halottaknak mindegy.

Ekkor megszólalt a harmadik fiú:

Te is éretlen vagy még. Minek bajlódjunk a teherautóval, amikor a közterület-fenntartó szemetes autója ingyen elszállítja bármelyik halott koldust? Egyszerűen tegyük ki az útra! Reggel, ha jön a szemétszállító, a többi szeméttel együtt ingyen elviszi. Hadd utazzon ingyen! Mit számít egy halottnak, hogy a város teherautóján, egy bérelt teherautón vagy Rolls-Royce-ban utazik-e?

Abban a pillanatban az öregember kinyitotta a szemét, és megszólalt:

Hol van a cipőm?

A fiúk nem értették:

Minek neked cipő? Meg fogsz halni!

Az apa azt felelte:

Még élek, és talán lélegzek még néhányat. Csak hozzátok a cipőmet; kimegyek a temetőbe. Ez a legolcsóbb és legokosabb mód. Mindannyian pazarlóak és meggondolatlanok vagytok.

Lehet az embereknek pénze, akkor a pénz bilincseli meg őket. Lehet az embereknek presztízse, akkor a presztízs bilincseli meg őket. Úgy tűnik, az emberiség egész múltja azon dolgozott, hogyan lehet jobb láncokat kifejleszteni, de ha aranyból vannak, akkor is csak láncok. A külső szabadsággal csupán a politikusok áltatják folyton az emberiséget.

A szabadság a magánügyed

Teljesen szubjektív.

Ha kidobod a múlt minden szemetét, és a jövő minden vágyát és ambícióját, abban a pillanatban szabad vagy -akár egy szárnyaló madár, tiéd az egész ég. Talán még az ég sem korlátoz.

De az ember annyira szereti a saját nyomorúságát, hogy képtelen megérteni a szabadság fogalmát, mert szabadnak lenni azt jelenti, hogy a nyomoruságtól is szabad vagy. És úgy tűnik, az ember fél a szabadságtól. Azt akarja, hogy legyen valami atya az égben, legalább a panaszai és könyörgései számára. Szükség van egy atyára az égben, Istenre, aki gondoskodik róla. Isten nélkül elveszett gyermeknek érzi magát. Ez apakomplexus, pszichológiai igény. Szükséged van egy apafigurára, kitalálsz egy Istent, aki vigyáz rád. A te kitalációd – bizonyos értelemben saját magadhoz imádkozol, nyakatekert módon. Egyszerűbb lett volna felállítani egy tükröt, odaállni elé, és összekulcsolt kézzel valami imádságot ismételgetni – hébert, szanszkritot, arabot, görögöt, latint. Ne azt a nyelvet használd, amit ismersz, mert ha ismered a nyelvet, az imádság nagyon közönségesen hat. Ha nem érted a szavakat, az misztifikálja.

Épp olyan az imádkozásod, mint amikor a rabszolgák dicsőítik a zsarnokot, aki ember mivoltukból rabszolgává alacsonyította őket. És megölheti bármelyik pillanatban, mert a rabszolga vagyontárgy, nem személy. A különféle rabszolgaságok több ezer éve hatalmas félelmet ébresztett benned a szabadság iránt -ami veled született jogod és legvégső üdvösséged. Az úgynevezett templomaid, zsinagógáid, mecseteid és szentélyeid nem a szabadság szimbólumai, hanem a rabszolgaság, a halott zsarnokaid jelképei. De még az intelligens emberek is ugyanezt teszik.

Úgy tűnik, az emberi vakság határtalan

Ha több ezer éve vagy leláncolva és megbilincselve, nyilván hinni kezdtél benne, hogy ez Isten akarata.

A szüleid nem lehetnek az ellenségeid. Ha elvisznek a templomba vagy a szentélybe, azért teszik, mert szeretnek. Valójában azonban azért visznek el, mert őket is elvitték a szüleik. Robotszerű folyamat ez, gépies. És a rabszolgaság lassan-lassan beleivódik a véredbe, a csontjaidba, a csontvelődbe.

Tehát, ha valaki Krisna ellen beszél, azonnal kész vagy megküzdeni vele: az Istened ellen beszélt – aki nem más, mint rabszolgaság. Ha valaki Jézus ellen szól, azonnal haragra gerjedsz, az Istened ellen szólt -pedig csak a láncaid ellen szólalt fel.

Ezért bélyegez meg engem a világ Összes országa, a világ összes vallása – mert a rabszolgaságuk ellen beszélek. Szépen ki van fényezve, feldíszítve, és mindig is abban éltek. A szüleik és a szüleik szülei… rabszolgák hosszú sora. Hogyan dobhatnák el az örökségüket? Az örökséged nem más, mint nem is veszed komolyan, akkor is komoly.

Három rabbi beszélgetett a zsinagógájukról. Az első rabbi így szólt:
- Az én zsinagógám a legmodernebb, mert mialatt a prédikációt tartom, az emberek dohányozhatnak, pletykálhatnak, beszélgethetnek. Teljes szabadságot adok nekik.
A másik két rabbi nevetett. A második azt mondta:
- Ezt nevezed modernségnek? Gyere el az én zsinagógámba. Én megadtam nekik az alkoholfogyasztás szabadságát is, és ha berúgnak, kiabálnak, sikoltoznak, verekszenek, én csak prédikálok tovább. Ez a szabadság.
A zsinagógában nem ülhetnek együtt a nők és a férfiak; van közöttük egy függöny. A második rabbi így folytatta:
- Levettük a függönyt. Most együtt ülnek a nők és a férfiak. Én nem szólok bele… ha a feleségeddel ülsz, ha mással. Még a szerelmespárok is hódolhatnak a szenvedélyüknek – csókolhatják, Ölelhetik egymást -, én csak beszélek tovább. Mi beléptünk a szabadság birodalmába.
Ekkor szólalt meg a harmadik rabbi:
- Mindketten idióták vagytok. El kellene jönnötök egyszer az én zsinagógámba. Kitettem egy táblát a kapu elé, melyen az áll, hogy a zsinagóga minden zsidó ünnepen zárva tart. Ez a szabadság. Miért vesztegessük az emberek idejét? Legalább a szabadnapjaikon hadd szórakozzanak.

De ez nem szabadság. Így is zsidók maradnak.

Mindaddig, amíg el nem dobod a zsidóságodat, a hinduizmusodat, a dzsainizmusodat, a mohamedánizmusodat, mindaddig, amíg nem tisztulsz meg teljesen a múlttól, mindaddig, amíg a halottak uralnak, és megigéz a megjósolhatatlan jövő – nem vagy szabad. A szabadság itt van e pillanatban – nem tegnap, nem holnap, hanem ebben a jelen pillanatban.

A megértés embere leveti magáról a terheit

Minden lánc, mely a szívét húzta – bár már hozzászokott a súlyhoz -, eltűnik.

Teljes tekintélyemmel mondom ezeket, mert megtapasztaltam saját magam. Abban a pillanatban eltűnnek a láncaid, és elkezdesz szárnyakat növeszteni az ég felé. Akkor a tiéd az egész ég, tele csillagokkal.

De ne feledd: maga a szabadság vágya is béklyóvá válhat. Minden vágy megbilincsel; a szabadság sem kivétel, egyszerűen azért, mert minden vágy a jövőben él. Az, aki igazán szabad, semmit sem tud rabszolgaságról vagy szabadságról, élvezi a szabadságát. Az a lénye minősége.

Minden cél elkerülhetetlenül a jövőben van, minden jövőben beteljesítendő vágyad csupán a jelenbeli nyomorúságod leple. A holnapod ígéretekkel halmoz el: “Csak egyetlen nap, és elmúlik; holnap szabad leszek.” De a holnap sosem jön el, sosem jött el. Sosem leszel szabad. A holnap csupán vigasztalás. Ahelyett, hogy szabadságot hozna, halált fog hozni. És minden megélt napodat rabszolgaként éled, mert sosem törődsz a jelennel.

Én azt mondom neked, hogy a jelen az egyetlen létező valóság. A jövő csupán a képzeleted, a múlt csak az emlékezeted. Nem léteznek. Csupán a jelen pillanat létezik. Ha teljesen éber vagy a jelenben, ha összegyűjtöd a tudatosságodat a múltból, a jövőből, és a jelenre összpontosítod, akkor megismered a szabadság ízét.

Úgy tűnik, hatalmas csapdába esett az ember

Még annyira sem szabad, mint a madár az égen vagy a vadállatok az erdőben. Számtalan béklyó veszi körül, ő pedig elfogadta mindet. Mi bánt e pillanatban? Mi gyötör e pillanatban? Mi miatt szorongsz e pillanatban? Ebben a csendben tökéletesen szabad vagy.

Ha egész nap zavart és nyugtalan vagy, sóvárogsz és vágyakozol, frusztrációt érzel, akkor éjjel rémálmok fognak gyötörni. De ha megélsz minden pillanatot a maga totalitásában, intenzíven, az egész lényeddel, akkor nyugodtak lesznek az éjszakáid, csendesek, ellazultak és békések. Még álmok sem fognak zavarni, mert az álmok a beteljesületlen, elfojtott életből jönnek.

A nyugati pszichológusok teljesen elszalasztották a lényeget – különösen a pszichoanalitikusok; az álmaidat elemezgetik anélkül, hogy a forrással foglalkoznának. A forrás az ébrenléted óráiban rejlik – annyi béklyó van rajtad, annyira be vagy börtönözve a vallásodba, erkölcsödbe, etikettedbe, udvariasságodba, hogy nem tudsz élni. A nem megélt pillanatok mind visszatérnek hozzád, amikor alszol, mert minden, amit nem éltél meg, becsusszan a tudattalanodba. Ha teljesen élsz…

Freud nagyon meglepődött volna, ha ellátogat Keletre, és elmegy megnézni az erdők mélyén élő bennszülötteket. Én ellátogattam hozzájuk, és a legmeglepőbb dolognak azt találtam, hogy nincsenek álmaik. Ismerik az élet valódi mélységét és ellazulását. Reggel persze sokkal elevenebben, fiatalabban, frissebben tudnak szembenézni a nappal, hogy megint totálisan megéljék. A civilizált ember állapota ennek éppen az ellenkezője. Nem csupán éjszaka álmodik. Bármikor, ha ülsz a székedben, lehunyod a szemed, és ellazulsz, elúszik előtted valamilyen álom.

Te nem élsz. Csupán vágyakozol az életre. Reméled, hogy egy napon majd élni fogsz, hogy ez az éjszaka nem tart örökké, hogy egyszer eljön a hajnal. De a rabszolga számára nincs hajnal. Sötétségben kell élnie, anélkül hogy valaha is megtudná, létezik fény.

Ne vedd természetesnek az úgynevezett életedet. Az egyáltalán nem élet. Egy forradalmon kell keresztülmenned; és annak a forradalomnak nincs köze semmilyen politikához, semmilyen gazdasághoz. A spiritualitásodhoz van köze és az éberséghez – amikor a legbensőbb magod megtelik fénnyel, a külső fényed is sugározni kezd.

Minthogy a régi szokásaid már régi társaid, újra és újra megpróbálják majd elvenni a szabadságodat. Neked azonban mindig ébernek kell lenned, hogy túllépj rajtuk. Figyelned kell, ahogy közelítenek, és örökre búcsút kell mondanod nekik. Számomra ez a szannyasz lényegi jelentése. Akkor hirtelen részévé válsz ezeknek a csodálatos fáknak… a gyönyörű rózsákkal, hatalmas csillagokkal – ők mind szabadok.

Osho

A cikk itt folytatódik: Rabszolgaság

Érdekelhet még: