Eljött a nők évszázada
Azt ígérték, a XXI. század a nők évszázada lesz. Most, hogy csupán nyolcvankilenc maradt hátra, továbbra is mindennap arra ébredek, hogy kezdődik számomra valami. A helyzet válságos. Válságos helyzetek beleegyező magatartást igényelnek az élettel szemben, márpedig ez a nők elsődleges szakterülete.
Van-e jövőnk?
Nagyon valószínű, már ami az életet illeti, hogy nem lesz jövő. Egyre közelebb érünk egy zsákutca végéhez. Szomorú erre rádöbbenni, de mégis csak jó felismerni, mert így még választhatunk egy másik utat. Amilyen irányban a dolgok most haladnak, csak egyvalami lehetséges – teljes pusztulás.
Szabaduljunk meg a múlttól
Mi a múlt “gyümölcse” vagyunk, és a múlt miatt szenvedünk. Nem mi idéztük elő a problémákat; a múltban élő emberek hozták őket létre. Ha tényleg megoldást akarunk találni a jövőre, fel kell ismernünk, hogy ezek a problémák a múltban gyökereznek. Hogy más jövőnk legyen, el kell szakadnunk a múlttól.
Egymásra vagyunk utalva – ez az igazság
Az egész Földön mindenfelé folyamatosan pusztul a természeti környezet. Az élet nem egymástól elszigetelt részekből áll; hanem minden mindennel kapcsolatban van. Nap mint nap hallhatod ezt a két szót: függőség és függetlenség. Ám ezek csak szavak; a valóságban minden összefügg egymással.
A nemzeti elkülönülés idejétmúlt dolog
A nemzetek szerinti elkülönülés idejétmúlt dolog – a nemzetek mégis tovább léteznek, és ez jelenti a legnagyobb problémát. Ha a magasból nézünk le a Földre, madártávlatból, az a különös érzésünk támad, hogy itt mindenünk megvan – csak egy dolog hiányzik: az egységes emberiség és az emberiesség.
Világkormány
A II. Világháború előtt a Népszövetséggel már történt egy kísérlet világkormány létrehozására, ám a kísérlet nem járt sikerrel. Nem oldott meg semmit, vitákra viszont bőven adott alkalmat. A II. Világháború során aztán a Népszövetség teljesen hitelét vesztette. Ezért kellett létrehozni az az ENSZ-et












