Székesfehérvári Reiki Klub

Volt egyszer egy öreg jógi. Nyolcvan éves körüli volt. Már nem látott jól és nem tudott rendesen írni. Abban a korban volt, hogy már nem tudott rendesen dolgozni.

Egy napon a négy legdrágább, legközelebbi tanítványának elmondta, hogy itt a földön már csak egy hónapig fog élni. A napjai meg vannak számlálva, és ebben az elröppenő hónapban, ha akarnak mondani neki valamit, vagy kérni tőle valamit, ő a legnagyobb készséggel próbál eleget tenni a kérésüknek.

E négy közül az egyik azonnal azt mondta:

Guru, ez nem igaz. Nem hagyhatsz el minket egy hónap alatt. Szeretünk téged, és te szeretsz minket. Hiányozni fogsz nekünk. Te is hiányolni fogsz minket. Csak tréfálsz.

A második tanítvány így szólt:

Mester, Guru, nem tudom ezt elviselni. Kérlek, maradj a földön még további tíz évig. Csak nyolcvan éves vagy. A kilencven év lesz a megfelelő életkor. Maradj a földön legalább kilencven éves korodig; aztán azon a napon, amikor elhagyod a tested, kérlek, kérlek vigyél magaddal. Most veled vagyok, és mindenkor veled akarok lenni. Akárhol is vagy, ez az alázatos szolgád is ott szeretne lenni. Ez az egyetlen imám: veled lenni. Kérlek, maradj itt a földön, de ha nem tudsz további tíz évig a földön maradni, akkor vigyél engem magaddal akárhova is mész. Minden időben a te lábaidnál szeretnék lenni, Mester, csak ez a vágyam.

Most a harmadik tanítvány jött és azt mondta:

Guru, el akarsz hagyni minket? Nos, hiányozni fogsz nekünk. Te is hiányolni fogsz minket. Egy dologról azonban biztosítalak téged, amissziód nem vall kudarcot. Gondoskodni fogunk a missziódról. Terjeszteni fogjuk a nézeteidet. Sok helyre elmegyünk és széthintjük a tanításodat. Ne aggódj, ne aggódj. Igazán méltóak leszünk a küldetésedre. Mester, ha el akarsz menni, elhagyhatod a testedet. Légy nyugodt, gondját viseljük a küldetésednek.

Majd a negyedik tanítvány így szólt:

Mester, csak egy szívességet kérek tőled: kérlek, mondd meg, mit kell tennem. Amiért nagyon hiányozni fogsz nekem, veled kellene mennem és elhagynom a testemet? Vagy azt akarod, hogy dolgozzak érted itt a földön? Ha azt akarod, hogy dolgozzak érted a földön, kész vagyok a földön maradni. Ha azt akarod, hogy jöjjek veled és dolgozzak a mennyben, kész vagyok megtenni azt. Nincs saját választásom, Uram. Mester, kérlek, utasíts engem.

A Mester így szólt a negyedik tanítványhoz:

Te befogadtad a Fényt. Amikor elhagyom a testem, lépj be a világba. Azt akarom, hogy házasodj meg és legyenek gyermekeid. A gyermekeid Fényt fogadnak majd tőled, amit továbbadnak az ő gyermekeiknek, és így a spirituális családom fennmarad és növekedni fog. Menj el sok emberhez, felajánlva Fényemet. Az új életed egyáltalán nem fog spirituális életed, belső fegyelmed útjában állni. Benned van minden bizalmam. Házasodj meg, amikor elhagyom a testet; házasodj meg és legyenek gyermekeid. Tanítsd őket az életemről és ők majd terjesztik nézeteimet az egész világon. Gyermekem, te vagy a legtisztább büszkeségem.

Aztán a Mester ahhoz a tanítványhoz fordult, aki azt mondta, hogy ne aggódjon, majd ő és mások gondját viselik a Mester missziójának. A Mester így szólt:

Csodálatos. Azt akarom, hogy próbáld meg. Az ashramom vezetőjévé teszlek, és azt kívánom, hogy a mai naptól (mert itt a földön még egy hónapig maradok) működtesd az ashramomat. Elkezdhetsz beszélni az emberekkel, hogy mit kellene tenniük,és mit nem kellene tenniük. Tevékenykedj az én kedvemre az én jelenlétemben.

A fiatalember szerfelett elégedett volt azzal, amit hallott és azonnal elkezdte az embereket utasítani:

„Tedd ezt, ne tedd azt.”

Uralkodott a tanítvány fivérein és nővérein, mindenben utasította őket, hogy mit tegyenek, de senki nem fordított figyelmet rá. Csak nevettek és nevettek rajta. Két nappal később elment a Mesterhez és azt mondta:

Mester, mit csináljak? Senki sem hallgat rám.

A Mester így szól:

Akkor mit tehetek én? Te mondtad azt, hogy a távollétemben képes leszel a misszióm gondját viselni. Itt még néhány tanítványomról sem tudsz gondoskodni és gondolod, hogy a világ majd hallgat rád? A tanítványaim nem hallgatnak rád még úgy sem, hogy a hatalmat neked adtam. Nem tudod működtetni az ashramot még a jelenlétemben sem.
Az emberek nem hallgatnak rád; a tanítványaim nem hallgatnak rád. Zokon veszik a te heves parancsolgatásaidat, és ha majd nélkülözöd a jelenlétemet, képes leszel fenntartani az ashramot és betölteni a missziómat? Oh, én istenien buta tanítványom!

A tanítvány a legnagyobb szomorúsággal, szégyenkezéssel és kétségbeeséssel leborult a Mester előtt.

Aztán a Mester ahhoz a tanítványhoz fordult, aki a Mesterrel akart menni, amikor a Mester elhagyja a testet. Nem akart a földön egy nappal sem tovább maradni. A Mester így szólt hozzá:

Irántam való szereteted a legértékesebb mindnyájatoké közül. Úgy látom, te egész idő alatt velem akarsz maradni, és engem szolgálni. Ha a földön vagyok, te a földön akarsz lenni. Ha a mennyben vagyok, te a mennyben akarsz szolgálni engem. Mivel ez a te imád és a te törekvésed, adok neked egy áldást: azon a napon, mikor elhagyom a testet, Isten téged is a mennybe fog vinni. Ott tudsz majd velem és értem dolgozni. A menny is a munkálkodás egy helyszíne. Ott is nagyon sok dolgot kell elvégeznünk. Együtt dolgoztunk ezen a világon, a másik világon is együtt fogunk dolgozni. Örömöm vagy te. Törődésem vagy te. Büszkeségem vagy te.

Aztán, a Mester az első tanítványhoz fordult, és azt mondta:

Nem hiszed el, hogy elhagyom a testet. Az az érzésed, hogy én csak beszélek. Itt és most azt kívánom elmondani, hogy ha nem hiszed azt, amit ma mondtam, akkor nem hiszed el a holnapi kijelentéseimet sem. Ez a hitetlenség egy lassú méreg. Hitetlen vagy és a mérgedet szétszórod majd az ashramunkban. Sőt, ha még a jelenlétemben sem hiszel nekem, nincs hited bennem, akkor hogyan lesz hited bennem a távollétemben? Ez lehetetlen. Ez a hitetlenség olyan, mint egy fertőző betegség.


Amikor jössz és meditálsz a többi tanítványommal és mondok valamit amit te nem hiszel el, akkor a te betegséged körbe szétszóródik és a többiek is megbetegszenek. Nem akarom, hogy az ashramomban legyél. Jobb lenne, ha elmennél. Ez az ashram csak azok számára áll nyitva, akiknek van hitük bennem, akiknek van hite a missziómban, akiknek van hite a tevékenységemben, akiknek teljes hite van abban, amit mondok, abban, amit teszek. Ha nincs teljes hited, akkor ez a hely nem neked való. Nem akarom, hogy a spirituális központomat, az ashramomat, bemocskolják az olyan hitetlenek, mint te vagy.

Majd a hónap végén a Mester elhagyta a testét.

Sri Chinmoy

Érdekelhet még: