Mélység

Közzétéve 2011. május 23. hétfő

Egyetlen pillanat örökkévalósággá válhat, mert ez nem hosszúság, hanem mélység kérdése. Ezt kell megértened: az idő hosszúság, a meditáció mélység.

Az idő hosszúság: egy pillanat követ egy másik pillanatot, ami követ egy másik pillanatot. Ez egy sor, egy lineáris folyamat – vízszintesen mozogsz ugyanazon a helyen. Tikk… tikk… múlnak a pillanatok… de a sík ugyanaz marad.

A mélység pillanataiban hirtelen lecsúszol, vagy, ha használhatom ezt a szót: felcsúszol. Mindkettő ugyanaz, de nem vagy többé vízszintes – függőlegessé válsz. Teszel egy fordulatot, és hirtelen kicsúszol a vízszintes síkból. Félni kezdesz, mert az elme csupán a vízszintes síkban létezik. Az elme megijed. Hová mész?

Úgy fest, mint a halál. Úgy fest, mint az őrület. Csak két értelmezés lehetséges az elme számára: vagy kezdesz megőrülni, vagy haldokolsz. Mindkét forgatókönyv ijesztő, és bizonyos értelemben mindkettő igaz. Haldokolsz az elme számára – vagyis az értelmezésed igaz -, és haldokolsz az ego számára. És bizonyos értelemben megőrülsz, mert túllépsz az elmén, amely kisajátít minden épelméjűséget, amely úgy gondolja, hogy csupán az az épelméjűség, ami az elmén belül van, és ami azon túl van, az őrültség. Átléped a határt, átléped a veszélyességi határt, és ki tudja? – amint átléped a határt, nem biztos, hogy visszatérsz.

De ha túlcsúszol a vízszintes vonalon, ott az örökkévalóság; eltűnik az idő. Egyetlen pillanat egyenlő lehet az örökkévalósággal, mintha megállna az idő. A létezés minden mozgása megszűnik, mert megszűnik a motiváció.

Osho