Miért félek önmagam felfedésétől?
Közzétéve 2011. november 14. hétfő
Ki nem fél? Önmagunk felfedése hatalmas félelmet kelt. Ez természetes, hiszen ha felfedjük magunkat, látni engedjük az összes mocskot, amit az elménkben hordozunk, az évszázadok alatt, a sok-sok élet alatt felgyülemlett szemetet. Önmagunk felfedése azt jelenti, hogy minden gyengeségünk, korlátunk, hibánk napvilágra kerül. Önmagunk felfedése végül is sebezhetőségünk beismerését jelenti. Halál… Önmagunk felfedése annyi, mint ürességünk felfedése.
Az elme összes szemete és lármája mögött a végső üresség dimenziója áll. Az ember Isten nélkül értéktelen, az ember Isten nélkül csak üresség és semmi. Leplezni akarjuk meztelenségünket, ürességünket, csúfságunkat. Gyönyörű virágokkal fedjük el, szépen kidíszítjük. Igyekszünk, hogy valakinek, valaminek tettessük magunkat. És ez nem egyéni probléma; egyetemes jelenség, mindenki ezt teszi.
Senki sem tárhatja ki Önmagát, mint egy könyvet.
A félelem torkon ragad:
Mit fognak gondolni rólam az emberek?
Kisgyermekkorodtól arra tanítottak, hogy álarcokat, gyönyörű maszkokat viselj. Nincs szükség szép arcra, egy csinos maszk is megteszi; ráadásul a maszk olcsóbb. Az arcod átalakítása fáradságos feladat. Megfesteni sokkal egyszerűbb.
Most a valódi arcod hirtelen felfedése lényed legmélyéig elborzaszt. Reszketni kezdesz: Vajon tetszik-e majd az embereknek? Elfogadják-e? Szeretnek, tisztelnek-e továbbra is? Ki tudja? Hiszen a maszkjaidat szerették, a jellemedet tisztelték, az öltözékedet dicsőítették. Most feltámad benned a félelem: “Ha hirtelen meztelenre vetkőzöm, akkor is szeretnek, tisztelnek, becsülnek-e majd, vagy elmenekülnek tőlem? Talán hátat fordítanak, és akkor egyedül maradok.”
Ezért folytatják az emberek a színlelést
A tettetés a félelem következménye
A hamisság a félelemből ered. Félelem nélkülivé kell válnod ahhoz, hogy őszinte lehess.
Az élet egyik legalapvetőbb törvénye, hogy minden, amit elrejtesz, növekedésnek indul, minden rossz, amit feltársz, eltűnik, szétfoszlik a napon, és minden jó, amit feltársz, tápanyaghoz jut. Épp az ellenkezője történik azonban, ha rejtegetni kezded. A jó haldokolni kezd, mert nem jut tápanyaghoz; szélre, esőre és napra van szüksége. A természet egészét igényli. Csak az igazsággal tud fejlődni, az igazság táplálja. Ha nem adsz több tápanyagot neki, egyre soványabb és soványabb lesz. Az emberek pedig éheztetik a valóságukat, és
táplálják a hamisságukat.
Hamis arcaid a hazugságtól erősödnek, ezért mind több és több hazugságot kell beléjük fektetned. Egy hazugság fenntartásához további százat kell hazudnod, mert a hazugságokat csak még nagyobb hazugságokkal lehet életben tartani. Ezért amikor maszkok mögé bújsz, a valóság haldoklásnak indul, a hamisság pedig erősödik, egyre kövérebbre hízik. Ha felfeded magadat, a hamisság elpusztul, elkerülhetetlenül elpusztul, mert a hamisság nem marad életben a napvilágon. Csak titokban élhet, csak sötétségben élhet, a tudattalanod alagútjaiban.
Ha tudatossá teszed, semmivé foszlik.
Ebben rejlik a pszichoanalízis sikerének minden titka.
Egyszerű titok, de ez a pszichoanalízis minden titka.
A pszichoanalitikusok segítenek a tudatosság szintjére emelni mindent, ami a tudattalanodban, lényed sötétebb tartományaiban rejtőzik. A felszínre hozzák, ahol te is láthatod, mások is láthatják, és csoda történik: már a te pillantásodtól ishaldoklásnak indul. És ha valaki másnak is tudsz róla mesélni – ezt teszed a pszichoanalízisben, felfeded magadat az analitikusod előtt -, ha akad legalább egyetlen ember, aki előtt feltárod, az elég ahhoz, hogy hatalmas változás menjen végbe a lényedben.
De a pszichoanalitikus előtti kitárulkozás korlátozott: egyetlen ember előtt feded fel magadat, szigorúan négyszemközt, azzal a feltétellel, hogy senkinek sem fogja elmondani. Ez alapvető része az orvosok, a pszichoanalitikusok, a terapeuták szakmájának; szerepel az esküjükben, hogy nem mondják el senkinek, titokban tartják. Ezért a kitárulkozás nagyonkorlátozott, de így is segít. Hivatásos kitárulkozás; de így is segít. Évekbe telik; ami napok alatt elvégezhető, a pszichoanalízisben évekig tart: négy évig, öt évig, és a feltárás talán sosem lesz teljes. Még nem volt a világon egyetlen példája sem a teljes pszichoanalízisnek, a befejezett, lezárult, végpontra jutott kezelésnek -nem, még sosem. Még a pszichoanalitikusaid sincsenek teljesen analizálva, mert a kitárulkozás maga rendkívül korlátozott és feltételekhez kötött. A pszichoanalitikus úgy hallgat téged, mintha nem figyelne, mert nem beszélhet róla senkinek. De még így is segít, hatalmas segítséget nyújt ahhoz, hogy megszabadulj a terhektől.
Ha jámborul, lelkiismeretesen tárod fel magadat nem négyszemközt, nem szakember előtt, hanem egyszerűen minden kapcsolatodban -, az a szannjász. Ön-pszichoanalízis. Huszonnégy órás, éjjel-nappali kezelés. Pszichoanalízis minden lehetséges helyzetben: a feleségeddel, a barátoddal, a rokonoddal, az ellenségeddel, az idegenekkel, a főnököddel, a cselédekkel. Huszonnégy órán át.
A kitárulkozás eleinte nagyon ijesztő lesz
De gyorsan megerősödsz, mert amint az igazság napvilágra kerül, megerősödik, és a hamisság meghal. És azzal, hogy az igazság megerősödik, gyökereket versz, és a középpontodra helyeződik a hangsúly. Egyénivé válsz; a személyiség eltűnik, és megjelenik az egyéniség.
A személyiség látszat, az egyéniség lényegi természetű. A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszóna, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett. A személyiség társadalmi mesterkéltség, fényezés. Az egyéniség nyers, vad, erős és hihetetlen hatalommal bír.
A félelem azonban természetes, mert már kisgyermekkorodtól hamisságra tanítanak, olyannyira azonosultál a hamissággal, hogy levetkőzése szinte az öngyilkossággal tűnik egyenértékűnek. És feltámad a félelem, mert mély önazonossági krízisbe zuhansz.
Ötven évig, hatvan évig volt egy bizonyos személyiséged. Aki a kérdést feltette, lassan eléri a hatvanat, tehát hatvan évig volt egy bizonyos személyiséged. Félelmetes feladat, hogy most, életed ezen utolsó szakaszában levesd ezt az identitást, és az ábécétől kezdve újratanuld önmagadat. A halál minden nappal közelebb és közelebb kerül – vajon ez a megfelelő időpont egy új lecke megkezdéséhez? Ki tudja, vajon sikerül-e a végére érned vagy sem? Ki tudja? Megeshet, hogy elveszíted régi identitásodat, és nem lesz elég időd, elég energiád, elég bátorságod, hogy új önazonosságot szerezz. Akkor identitás nélkül fogsz meghalni? Identitás nélkül fogsz élni életed utolsó szakaszában? Ez egyfajta őrület; a szív elmerül, a szív összezsugorodik. Azt gondolod:
Inkább folytatom még néhány napig. Jobb együtt élni a régivel, az ismerőssel, a biztossal, a kényelmessel.
Abban már kiismered magadat. És oly sok energiát fektettél már bele, hatvan évet áldoztál rá az életedből. Valahogy megoldottad, valahogy sikerült elképzelést alkotnod arról, ki vagy, és erre most én azt mondom, hogy vesd el azt az elképzelést, mert hamis!
Semmiféle elképzelésre nincs szükség önmagad megismeréséhez. Valójában minden elképzeléstől meg kell szabadulnod, csak azután tudhatod meg, ki vagy.
A félelem természetes
Ne szégyelld, ne érezd rossznak
Egyszerűen része ennek az egész társadalmi nevelésnek. El kell fogadnunk, és túl kell lépnünk rajta; szégyenkezés nélkül kell túllépnünk rajta.
Tárulkozz ki – lassan, lassan. Fölösleges akkora ugrást tenned, amekkorára még nem vagy felkészülve; haladj lépésenként, fokozatosan. Hamarosan megérzed az igazság ízét, és megdöbbensz, hogy azt a hatvan évet teljes egészében elvesztegetted. Régi önazonosságodat elveszíted, és egy teljesen új elgondolás bontakozik ki előtted. Valójában nem is önazonosság lesz, hanem egy új látomás, egy új szemléletmód, egy új perspektíva. Nem tudod többé úgy kimondani az “én”-t, hogy áll mögötte valami. Használni fogod a szót, mert hasznos, de mindvégig tudatában leszel annak, hogy nem hordoz jelentést, nincs mögötte lényeg, semmiféle egzisztenciális szubsztancia; e mögött az “én” mögött végtelen, hatalmas, isteni óceán rejtőzik.
Soha többé nem lesz másik identitásod; a régi eltűnik, és életedben először érezni kezded, hogy egy hullám vagy Isten óceánjában. Ez nem identitás, hiszen te nem vagy benne. Te eltűntél, Isten beléd áramlott.
Ha kockára teszed a hamisságot, tiéd lehet az igazság. És megéri, ha megteszed, hiszen csupán a hamisságot kockáztatod, de az igazságot nyered el. Nem kockáztatsz semmit, és mindent megnyersz.
Érdekelhet még:
Van a szexnek egyfajtája, amely egyáltalán nem szexuális. A szex lehet...
Mindig gondolj a dolgok pozitív oldalára: volt egy baleset, de életben...
Az önfejlesztés a pokolba vezető út. Minden erőfeszítés, amely arra ir...
A meditáció: gondolatnélküliség. Amikor nem gondolkozol, megismerheted...
Jelenleg ezen dolgozok. Olyanokat osztok meg fokozatosan nyilvánosan, amit eddig titkoltam, nem mertem beszélni róla. Nem tudom milyen reakciókra számíthatok, nem is merek belegondolni. Ez napokon belül ki fog derülni.
Úgy tűnik, megint félreértetted Osho-t. Ezt nem egyfajta ‘coming out’-nak kellene elképzelned, hanem természetesnek kellene jönni belőled az őszinteségnek. Először is önmagadnak nem szabadna hazudnod. Ha ez már megy, akkor természetesen fog jönni, hogy őszinte légy és ne törődj azzal, ki mit gondolnak arról, mit teszel.
Persze ehhez az első lépés az lenne, ha valaki átlát az álcádon és ezt közli is veled, akkor ne DE és CSAK legyen a válaszod.
Vagyis ezen nem dolgoznod kell, hanem a hozzáállásod kellene őszintébbre váltanod. Először is önmagadhoz.
Ha világgá kürtölöm magam, akkor az nem hozza meg ugyanezt az eredményt? Lehetséges, hogy önmagam elfogadását segítené. Ha nem szégyellem mások előtt dolgokat, akkor már biztosan nem lehet nagy gond.
Most jut eszembe. Amikor szembesülök dolgokkal, akkor már bevillan, hogy ezt a dolgot már nem lehet megmagyarázni, elfedni, mert akkor az már színjáték lenne. Keresem az eszközöket arra, hogy ezzel minél jobban szembesüljek, ami nekem nem egyszerű.
Nem, mert agyból teszed, nem szívből. A ‘coming out’ is egyfajta hazug, tipikus imázspontos hozzáállás. Közzéteszel bizonyos szelektált dolgokat, hogy lásák te milyen őszinte, jó srác vagy. Ezzel is növelve honlapod látogatottságát. vagy egy közéleti személyiség elmondja, hogy leszbikus. Na és? Kit érdekel? Engem rohadtul nem érdekel, ki kivel, hol mikor, miket csinált és hidd el az emberek többségét is mélységesen hidegen hagyja. Amiről Osho írt az nagyon nem ez. Osho arról írt, hogy természetesen, szívből légy őszinte. Ne törődj azzal, mit gondolnak arról, mint mondasz mit teszel.
Vagyis először önmagadhoz kellene őszintének lenne, önmagadat kellene elfogadnod, ebből természetszerűleg jön majd a másokhoz való őszinteség. Sajnos megint úgy érzem, hogy csak feleslegesen írok, csak falra hányt borsó. :-/
Egyébként egyre inkább úgy érzem, hogy nem tisztán enneagram 4-es vagy, hanem enneagram 4-es 3-as szárnnyal. Lásd itt:
http://reiki.timba.biz/enneagram-3/
Elsőnek azt gondoltam, hogy ha elmondom nyilvánosan, akkor az segít. Mondani azonban sokmindent lehet, ha az nem teljes szívből jön.
Igen, ha nem is teljesen, valamennyire passzol hozzám az enneagram 3-as is.
Miért segítene? Nem is kell segítsen.
Ne azért légy őszinte, mert ez segít rajtad, hiszen akkor megint nem őszintén teszed, hanem érdekből, hogy segítsen.
Imázspontosként szerintem nehéz lehet neked, de a dolog lényege az, hogy ne törődj azzal, szerinted mit várnak az emberek tőled, mit mondj, hogyan mondj, mi tegyél, hogyan tegyél, hanem azt mondd, azt tedd, amit akarsz. Csak az gond, hogy az enneagram 3-asok olyan mesterien játsszák a szerepeiket hogy már önmaguk sem tudják kik valójában és mit akarnak:
“Ha negatív visszajelzést kapnak, az enneagram hármasok képesek arra, hogy mondat közben változtassák meg szövegüket.”
Ajánlom figyelmedbe, mit mondott Osho:
“Bármit is akarok mondani, kimondom, bármit is akarok tenni, megteszem.”
Forrás: http://dotsub.com/view/8ef19b55-2cfc-4ab5-b031-c12a5d3c023a
A hozzászólásod alapján nem úgy tűnik nekem, hogy figyelmesen elolvastad volna a cikket, mert akkor nem írod ezt. Az te nagy bajod, hogy nem akarod megoldani problémáid, csak unatkozol és kommunikációs kényszered van. Csak feleslegesen koptatom a válaszaimmal billentyűzetem. Ilyen hozzáállással soha nem fogsz megváltozni. Egyszer az életben próbáld meg tisztességesen végigcsinálni, amit mások javasolnak, hátha bejön. Végül is miut veszthetsz vele?