Székesfehérvári Reiki Klub

A II. Világháború előtt a Népszövetséggel már történt egy kísérlet világkormány létrehozására, ám ez a kísérlet nem járt sikerrel. Nem oldott meg semmi problémát, vitákra viszont bőven adott alkalmat. A II. Világháború során aztán a Népszövetség teljesen hitelét vesztette. Persze, továbbra is szükség volt egy ilyen szervezetre, ezért kellett létrehozni az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az ENSZ-et. Az ENSZ azonban ugyanúgy kudarc, mint annak idején a Népszövetség. Itt is csak vitatkoznak, mert tényleges hatalom nincs az ENSZ kezében. Semmit nem tehet, de úgy tűnik, mintha valami történne, mert a szócsaták nagy lendülettel zajlanak.

Sikeres csak akkor lehetne, ha világkormánnyá válna. Ehhez pedig az kellene, hogy minden nemzet alárendelje a fegyveres erőit a világkormánynak. Ha pedig csak egy kormány van, akkor az is biztos, hogy sem hadseregekre, sem fegyverekre nincs szükség. Ugyan, kivel háborúskodna, ha nincs ellenség?

Most minden nagy országnak, mindegyik nagyhatalomnak annyi atomfegyvere van, hogy hetven ilyen Földet el lehetne velük pusztítani, most azonnal. Annyi atomfegyver van, hogy minden embert hetvenszer lehetne elpusztítani. És ha ez nem elég, harci gázokból is bőven van annyi, hogy a Föld élővilágát ötezerszer el lehessen pusztítani. Ennyire persze nincs szükség, hisz egyszer is elég – de a politikusok biztosra akarnak menni.

A politikusok nem az igazi arcukat mutatják, csak egy álarcot. És nem azt mondják, amit gondolnak.

A politikusok alapjában véve gyönge emberek

Ezért van leküzdhetetlen hatalmi vágyuk.

Érzik a gyöngeségüket, tehetetlenségüket, tele vannak kisebbrendűségi érzéssel, és ezt takargatják álarccal; az álarcuk alatt azonban nincs semmi, csak üresség, és ezt jól tudják. De ha ígéreteikkel meg tudják győzni a középszerű tömeget arról, hogy ők azok, akik megadhatják nekik, amit akarnak – akkor így kölcsönös megértésre jutnak egymással, alkut kötnek. A tömeg ad hatalmat nekik, mihelyt azonban megkaparintották a hatalmat, elfelejtik minden ígéretüket; különben pedig egy pillanatig se gondolták, hogy betartják őket. Az igazi arcukat csak akkor ismerheted meg, ha egyszer hatalomra jutottak.

A politikusok nem mások, mint üres, felfuvalkodott hólyagok, rettentően nagy egóval, akik a bennük lévő ürességet hatalommal igyekeznek kitölteni. Kisebbrendűnek érzik magukat – és persze félnek ezt érezni. Azért törekednek óriási becsvággyal, hogy legyen belőlük valaki, hogy megfeledkezhessenek erről a kisebbrendűségi érzésről. A hatalom esélyt ad nekik erre: látják, hogy uralkodnak a tömegek fölött, és ez meggyőzi őket arról, hogy valakik, hogy különlegesek. És eszerint kezdenek el viselkedni. Visszaélnek a hatalmukkal. És ha már egyszer hatalomra jutottak, soha nem akarják elveszíteni ezt a hatalmat, mert tudat alatt tisztában vannak vele, hogy hatalom nélkül szembe kell nézniük a bennük lévő ürességgel, kisebbrendűségi érzésükkel, tehetetlenségükkel.

És a hatalom ilyen emberek kezében van. Az ilyen hólyagok bármikor megnyomhatják a gombot, és végezhetnek az egész emberiséggel – a Föld minden élőlényével.

Az ENSZ-et látszatjogokkal felruházott szervezetből igazi világkormánnyá kellene átalakítani, és minden nemzetnek alá kellene rendelnie a hadseregét és a fegyvereit.

Ezután meg lehetne nézni, hogy milyen módon lehet a hadiipari technológiát békés, alkotó célokra felhasználni. A hadseregekből leszerelt több millió ember alkotó munkát végezhetne, és az a rengeteg tudós, akiket most a kormányok tartanak a hatalmukban, az ENSZ vezetése alatt egyesíthetnék erőiket.

A mostani országok miniszterelnökei a világkormány tagjai lennének, és a világkormányhoz csatlakozó országok miniszterelnökei továbbra is hivatalban maradnának. Nem lenne valódi hatalmuk, mert fel se merülne olyasmi, hogy egy ország megtámadna egy másikat.

Egyszerűen csak a saját országuk közlekedését, hírközlését stb. felügyelnék.

Lehetséges, hogy néhány kormány nem akarja majd elfogadni a világkormányt; ezeket akkor teljesen el kell szigetelni, mintha nem is léteznének. Meg kell szakítani velük minden kapcsolatot, és semmiben sem vehetnének részt, mert talán így rá lehetne bírni őket a csatlakozásra. Nem állhatnak ellen a világkormánynak. Csatlakozniuk kell. És jobb, ha méltósággal teszik ezt. Lesz saját közigazgatásuk, saját karhatalmi erejük a belső ügyeik intézésére, de nem lesznek atomfegyvereket gyártó üzemeik, és nem lesz rá szükség, hogy milliókat tanítsanak emberölésre.

A világkormány tagjai választják majd meg a világ elnökét. A világ elnöke azonban nem a világkormány tagjai közül fog kikerülni – neki kívülállónak kell lennie. Egy dologra azonban nagyon kell ügyelni a választáskor: ez az ember nem lehet politikus. Lehet költő, lehet festőművész, lehet misztikus, lehet táncművész, politikus azonban nem. Bármi lehet, kivéve politikus. Ily módon megszűnik a politikai hatalom, amely a múltban az összes szenvedés forrása volt.

A jövőben nem fordulhat elő, hogy az ENSZ-ben csak néhány országnak legyen vétójoga. Ez is hatalmi játszmára ad lehetőséget, és sok gondot okoz, hiszen egyetlen állam megvétózhatja a többség javaslatait. Ehelyett minden ország elnökének lenne szavazati joga, az országában található közép- és felsőfokú végzettségűek arányában.

Ezzel megváltozik majd a teljes hatalmi struktúra a világon. A részletek kidolgozása ezek után már nagyon könnyen fog menni.

Osho

Érdekelhet még: