Gendai Reiki-ho

A szeretet

SzeretetMiért félek annyira a szerelemtől?

A szeretet mindig félelmetes, mert a szeretet egyfajta halál; méghozzá intenzívebb halál, mint a hétköznapi értelemben vett halál. A hétköznapi szóhasználatban ugyanis a halál azt jelenti, hogy a test meghal – de ez nem az igazi halál. A test olyan, mint valami ruha: ha régi és kopott már, akkor lecseréli az ember. Ez nem halál, csak egy csere: lecseréled a ruhád, lecseréled a házad, a lakhelyed. De te ott maradsz; az elméd továbbra is ott marad. A jó öreg elme egy újabb testben; ugyanaz a régi bor új palackban. A forma változik, de az elme nem; a borítás változik, de nem az elme.

Tehát a hétköznapi értelemben vett halál valójában nem is igazi halál; a szeretet az igazi halál. A test ilyenkor nem hal meg, az elme azonban igen; a test továbbra is eleven, ugyanolyan, mint addig volt, az ego viszont eltűnik.

Amikor szeretsz valakit, minden korábban magadról kialakult elképzelésed értelmét veszíti. Ha szeretsz, te nem lehetsz az egód, mert az ego nem tud szeretni. A szeretet és az ego kölcsönösen kizárják egymást. Ha az egót választod, nem választhatod a szeretetet. Ha viszont a szeretetet választod, meg kell válnod az egódtól. Hát ezért félsz.

Amikor az ember szeret valakit, egy a halálfélelemnél is erősebb félelem keríti hatalmába. Pontosan ezért is tűnt el a világból a szeretet. Csak nagyon ritkán találkozhatunk igazi szeretettel. Amit te most szeretetnek nevezel, az valójában nem más, mint ócska hamisítvány: azért találtad ki, és azért alkalmazod, mert nagyon nehéz szeretet nélkül élni. Nehéz, mert szeretet nélkül az életnek semmi értelme sincsen; szeretet nélkül minden annyira fölöslegesnek tűnik.

Szeretet nélkül az életben nincs költészet. Szeretet nélkül van ugyan fa, de soha nem borul virágba. Szeretet nélkül nem táncolhatsz, nem ünnepelhetsz, nem lehetsz hálás, és imádkozni sem tudsz. Szeretet nélkül a templomok is csak egyszerű házak, a szeretet ezzel szemben a legsemmitmondóbb kunyhót is templommá változtatja. Szeretet nélkül nem vagy más, mint meg nem valósított lehetőségek sokasága, üres gesztusok összessége. Szeretettel kiteljesedve viszont csodálatosan gazdaggá válik az életed. Amikor szerelmes leszel, egyszerre úgy érzed, hogy szárnyra kap a lelked. Az ego teljesen felszívódik, a lélek pedig feléled.


Szeretet nélkül tulajdonképpen nem is lehet élni

Így aztán az emberiség kitalált egy trükköt, egy ravasz kis cselt, amivel a szeretetet helyettesítheti.

A trükk nagyon egyszerű: tettetett szeretetben kell élni, és akkor így az egóról sem kell lemondani. Nem változik semmi, de közben nyugodtan játszhatod, hogy szeretsz. Nyugodtan abba a hitben ringathatod magad, hogy igazán szerelmes vagy. De nézd csak meg jobban a szeretetedet! Mi lesz belőle? Nyűg, nyomorúság, pokol, állandó konfliktus, veszekedés és erőszak. Figyeld csak meg a szerelmi kapcsolataidat! Sokkal inkább jellemző rájuk a gyűlölet. Találóbb lenne inkább gyűlölet-kapcsolatoknak hívni őket, mintsem szerelmi kapcsolatoknak. De mivel a világon mindenki ezt műveli, eddig ez senkinek nem tűnt fel. Mindenki az ócska hamisítványt hordozza magában, ezért nem szembeötlő a csalás. Az igazi szeretet nagyon drága dolog: csak azon az áron kaphatod meg, ha elveszíted önmagad. Nincs alku.

Tehát a kérdés nagyon is találó. Az ego egy hamis entitás; csak a képzet szülötte; egy felhő a létezés egén, nem több, mint füst. Az egónak nincs tartalma; csak egy álomkép. A szeretethez az kell, hogy eldobd magadtól azt, ami nem is a tiéd, a szeretet pedig cserébe megadja neked mindazt, ami valóban a tiéd, és ami mindig is a tiéd volt. A szeretetben visszakapod a valódi önmagadat. Az ego mindvégig csak rejtegeti a szemed elől a valódi énedet, a szeretet pedig éppen ezt tárja fel előtted. Ez tényleg félelmetes! Ez a félelem teljesen természetes, de a félelem ellenére is bele kell vágni.

Csak bátran, ne légy gyáva! Akkor derül ki, hogy milyen bátor is vagy valójában, amikor szerelmes leszel. Csak ilyenkor derül ki, hogy milyen fából faragtak! A hétköznapi életben, az üzleti életben, az ambíciók és a hatalmi harcok világában soha nem tudod igazán próbára tenni a bátorságodat. Teszed a dolgod, de soha nem mész keresztül a tűzön. A szerelem viszont maga a tűz!


Miért olyan fájdalmas a szerelem?

A szerelem azért fájdalmas, mert a tökéletes boldogság útját készíti elő. A szerelem azért fájdalmas, mert átalakít; a szeretet maga az átalakulás.A szerelem maga a tűz!

Minden átalakulás fájdalmas, mert a régit fel kell adni az újért. A régi már megszokott, biztonságos, az új viszont teljesen ismeretlen. Az ember úgy érzi, egy hatalmas óceánon sodródik, amit korábban nem térképezett fel még senki. Ebben az újban az elmédnek nem veszed hasznát, holott a régiben az elméd remekül eligazított. Az elme mindig csak a régiben tud működni. Az újban az elme teljesen hasznavehetetlen.

Innen ered a félelem. Magunk mögött hagyni valami régi, kényelmes, biztonságos, jól megszokott dolgot mindig nagyon fájdalmas. Ez ugyanaz a fájdalom, mint amit a gyermek is érez, amikor elhagyja az anyaméhet. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor kibújik a tojásból. És ugyanaz a fájdalom, amit a madár akkor érez, amikor először emelkedik a magasba a saját szárnyán.

Az ismeretlentől való félelem áll szemben az ismert biztonságával. Az ismeretlen bizonytalansága és kiszámíthatatlansága – ez az ami annyira megrémít. És mivel az átalakulás lényege abból áll, hogy az én nem-én-né alakul át, az ezzel járó fájdalom nagyon mély. De az extázist csak úgy érheted el, ha kiállód a kínok kínját. Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie a tűzön. A tűz pedig nem más, mint a szeretet.

A szeretettel együtt járó fájdalom miatt emberek milliói élnek inkább szeretet nélküli életet. Ők is szenvednek, csak az ő szenvedésük még hiábavaló is. A szeretetben megélt szenvedés soha nem hiábavaló. A szeretetben megélt szenvedés alkotó szenvedés, hiszen a tudatosság magasabb szintjeire emel. De szeretet nélkül szenvedni annyira fölösleges: az nem vezet sehová. Az ilyen ember egész életében ugyanabban az ördögi körben jár körbe-körbe.

A szeretet nélkül élő ember nárcisztikussá, magába fordulóvá válik. Ő csak saját magát ismeri. De ugyan mennyire ismerheti magát az, aki nem ismer senki mást, hiszen csak egy másik ember válhat számodra tükörré? Aki nem ismer senki mást, az soha nem ismerheti meg önmagát. A szeretet tehát az önismerethez vezető egyetlen út. Aki soha nem ismert meg senki mást mély szerelemben, égő szenvedélyben, teljes extázisban, az soha nem fogja megtudni, ki is ő valójában, mert nem látja a tükröt, amelyben a saját tükörképét pillanthatná meg.

A kapcsolat egy ilyen tükör, és minél tisztább a szerelem, minél magasabb szintű a szeretet, annál jobb a tükröződés, annál tisztább a kép. De ilyen szerelemhez nagyon nyitottnak kell lenned. Csak akkor alakul ki, ha sebezhető vagy. Minden pajzsot el kell dobnod, és ez bizony fáj. Nem állhatsz őrt minden pillanatban. El kell dobnod a számító elméd. Kockáztatnod kell! Veszélyesen kell élned! Lehetséges, hogy a másik majd megbánt téged – a sebezhetőség ezért félelmetes. Lehet, hogy a másik elhagy – ezért félsz szerelmes lenni. Az is lehet, hogy amit a másikban meglátsz, mint saját tükörképedet, nem fog tetszeni, és ez megint csak szorongással tölt el. Ezért inkább elfordulsz a tükörtől. De ha nem nézed meg magad a tükörben, soha nem leszel gyönyörű. Ha inkább elkerülöd ezt a helyzetet, soha nem is fogsz felnőni. A kihívással szembe kell nézni!

Osho

A cikk itt folytatódik: Bele kell merülnöd az igaz szerelembe!

Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

View Desktop Site