A harag egy része érthető, mert emberekhez, helyzetekhez kapcsolódik. Azt tanították nekünk, hogy harag csak bizonyos feszült helyzetekben születik. Ez nem igaz. Haraggal születünk, része a lényünknek. Először a kapcsolódó haragot kell kivetned magadból, és azután jutsz el a harag mélyebb forrásához.
Amikor az ember elér a szexualitás harmadik fázisába, akkor már alkalmas és érett arra, hogy beleszeressen egy nőbe, illetve egy férfiba – ez már egy teljesen más világ, más kémia, más pszichológia, más spiritualitás. Ez az az időszak, amikor az ember már képes egy másik világgal is játszani.
Az egyedüllétben egyaránt megtalálható egyfajta szomorúság bánat, illetve egy nagyon mély béke és csend. Tőled függ hogyan tekintesz rá. A saját tér megteremtése nagyon nehéz lehet, de ha nincs saját tered, sosem ismered meg saját lényeged. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Állandóan a felszínen élsz.
Az emberi tevékenységek kilencven százaléka teljesen haszontalan, és nem csupán haszontalan, de káros is. Amit szocializációnak nevezel, az emberekkel való találkozás, kapcsolódás, beszéd, társalgás, szinte mind szemét. Olyan, mintha magas lázban szenvednél és kiabálnál meg hánykolódnál az ágyadban.
Légy annyira boldog, amennyire csak tudsz. Ne törődj másokkal. Ha te boldog vagy, boldogságod segíteni fog másoknak. Te nem tudsz segíteni, a boldogságod azonban igen. Akaratlanul is elutasítanak, mert úgy tűnik, mintha fölöttük állnál, és senki sem akarja, hogy valaki más szabadítsa fel.
Az ítélkezéstől meg kell szabadulnod. Betegség, amely soha egyetlen perc békét sem fog engedni neked. Amikor ítélkezel, soha nem lehetsz a jelenben – mindig összehasonlítasz, mindig előre- vagy hátramozdulsz, sosem vagy itt és most. Mert az itt és most egyszerűen van; se nem jó, se nem rossz.
Hatalmas szabadság vagy, legbenső lényed számára nincsenek korlátok. Ezért van, hogy csupán a szerelemben válunk egészségessé és egésszé, mert a szeretet elsöpör minden korlátot, minden címkét; nem sorol kategóriába. Elfogad olyannak, amilyen vagy. Valójában senki sem beteg. A társadalom beteg.
A tudás elpusztítja a csodálkozás képességét. A csodálkozás az egyik legértékesebb dolog az életben, és a tudás elpusztítja. Minél többet tudsz, annál kevesebbet csodálkozol, és minél kevesebbet csodálkozol, annál kevesebbet jelent számodra az élet. Kezded magától értetődőnek venni a dolgokat.
Amint kezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Amikor azt mondják, hogy felelőtlen vagy, egyszerűen azt mondják, hogy kezdesz kikerülni a hatalmuk alól. Szabadabbá válsz.
