Amikor az ember elér a szexualitás harmadik fázisába, akkor már alkalmas és érett arra, hogy beleszeressen egy nőbe, illetve egy férfiba – ez már egy teljesen más világ, más kémia, más pszichológia, más spiritualitás. Ez az az időszak, amikor az ember már képes egy másik világgal is játszani.
A dolgok úgy működnek, mint a láncreakció: az egyik beindítja a másikat és egyre tovább terjednek. Ha kevesebb bűntudatot érzel, boldogabbnak kezded érezni magadat. Ha boldogabbnak érzed magadat, több harmóniát érzel. Ha érezni kezded a nagyobb harmóniát, hirtelen könnyedséget érzel magad körül.
Ne állítsd szembe egymással az eltévedést és célod felé haladást. Áramolj. Ha félni kezdesz attól, hogy eltévedsz, megnő az esélye a kisiklásnak; minden, amit elfojtani próbálsz, hatalmas jelentőségre tesz szert. Ezért ne építs magadban elutasítást az eltévedéssel szemben. Inkább menj vele.
Nincs konfliktus az igazságkeresésed, a spirituális szabadságod és a politikai zsarnokság elleni harcod között. A prioritás a spirituális szabadságod elérése legyen, mert a politikai zsarnokságok jönnek-mennek. Nem lehetsz biztos benne, ha legyőztél egyet, nem fogja-e átvenni a helyét egy másik.
Az ego a legnagyobb álom. A szépsége egyben a gyötrelme is. Az extázisa egyben a halála is. Az álmok is gyönyörűek olykor, máskor azonban rémálmok formájában kínozzák az embert. – de mindkettő álom. Tehát én egy szóval sem mondom, hogy lépj ki az álmodból, mielőtt annak eljött volna az ideje.
Elfojtani valamit bűn: megbénítja a lelket. Több figyelmet biztosít a félelemnek, mint a szeretetnek, és pontosan ez a bűn. Több figyelmet fordítani a félelemre: bűn; több figyelmet fordítani a szeretetre: erény. A félelem révén nem lehet fejlődni. A félelem nyomorékká tesz, megbénít: poklot teremt.
Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból, csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó. A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen.
Ahhoz, hogy megismerjünk valamit, el kell veszítenünk. Mindenki letér a belső világába vezető útról, és lassanként éhezni, sóvárogni kezd utána. Éhség támad benne, szomjúságot érez. Hívás érkezik legbensőbb énjétől, hogy térjen haza, és az egyén utazni kezd. Ezt jelenti keresőnek lenni.
Légy megingathatatlan: lélekben kell szabadnak lenned, mert ez az egyetlen létező szabadság. Ha keresni akarsz, megtudni, ki vagy valójában, akkor radikális változáson kell keresztülmenned: a saját éned elpusztításán. Ha nem pusztítod el az ént, és felfedezed a lelket, nem leszel egyetlen egész.
