Nagyon kevés választja el a kettőt, mégis világosan felismerhető a különbség. Ha egomániás vagy, akkor idővel egyre több nyomorúságot, szenvedést okozol majd magadnak. Az önszeretet az egománia ellentéte. Az önszeretetben nincs én, csak szeretet. Az egomániában pedig nincs szeretet, csak én.
Létezik egy szó a latinban a hallgatásra: obedire. Ebből ered a latin obedientia, ‘engedelmesség’ kifejezés. Ha helyesen hallgatsz, az megteremti az engedelmességet. Ha helyesen látsz, az automatikusan magával hozza a fegyelmet. Az alapvető kérdés az, hogy belül tökéletesen üres légy.
Megvilágosodottnak lenni a leghétköznapibb jelenség a földön. “Hétköznapi” alatt azt értem, hogy így kell lennie. Ha valami rendkívülinek tűnik, akkor az miattad van, mert imádod az akadályversenyt. Először megalkotod az akadályt, aztán megpróbálod leküzdeni, és ez valahogy mindig mámorossá tesz.
A “lázadó” és a “lázadás” megbélyegzett jelenségek, és ez is a megbélyegzés része – hogy csupán a negatív jelentést adják meg a szótárban. Senki sem teszi fel a kérdést: “miért lázad?”, pedig ez lenne a legfontosabb. Számomra a negatív rész csupán kezdet, nem befejezés. A pozitív rész a befejezés.
Légy alázatos, akkor senki sem tud megalázni. Gyakran megesik, hogy mások csak ürügyet keresnek, hogy kiöntsék a mérgüket, de ez ne zavarjon téged. Csupán két lehetőség van: vagy igaza van a másiknak, és akkor megalázva érzed magadat; vagy téved a másik, s akkor ő válik nevetségessé.
Sose higgy el semmit addig, amíg meg nem tapasztalod! Sose formálj előítéleteket, még akkor se, ha az egész világ azt állítja, hogy valami úgy van! A nagy indiai misztikus, Kabír azt mondja: “Sose higgy a fülednek – csak a szemednek higgy. Minden, amit hallottál, hamis. Minden, amit láttál, igaz.”
Nem kérdés az igazság és az illúzió közti választás, mert minden ajtó, amely rajtad kívül van, illúzióhoz vezet. Az egyik ajtóra az van írva, hogy “illúzió”, a másikra pedig, hogy “igazság”, ne fáradj azzal, hogy választasz közöttük. Mindkettő illúzió. Te vagy az igazság. Az igazság a te tudatod.
A szabadságnak két oldala van. Az első oldala megszabadulni valamitől: nemzetiségtől, egy bizonyos egyháztól, egy bizonyos politikai ideológiától. Ez a szabadság első része, de ennek önmagában nincs értelme, hacsak nem irányul valami kreatívra. Valami többre van szükség. Teremtővé kell válnod.
Ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. A szellő úgy jön, mint a suttogás, nem csap zajt, nem tűz ki hirdetményeket; nagyon csendesen érkezik, nem is hallod, és hirtelen már ott is van. Így érkezik Isten is, így érkezik az igazság, az üdvösség, a szeretet.
