Az intelligencia elevenség, spontaneitás, nyitottság, sebezhetőség, pártatlanság, az elhatározások nélküli élethez szükséges bátorság. Ha elhatározások alapján cselekszel, akkor azok biztonságot, védelmet nyújtanak. Az elhatározások nélküli cselekvés: ártatlan cselekvés. Nincs garancia; tévedhetsz.
Ha utat engedsz egy kétségnek, feszültség támad a szívedben – mert a szív ellazul a bizalommal és összezsugorodik a kétséggel. Normálisan az emberek nincsenek tudatában ennek a dinamikának. Valójában állandóan összezsugorodott és beszűkült szívvel élnek, ezért elfelejtik, milyen érzés ott ellazulni.
A fantázia egy dolgot tehet: poklot vagy mennyországot teremthet. A fantázia nagyon következetes; nem tud paradoxont teremteni. A fantázia nagyon logikus, a valóság pedig nagyon illogikus. Ezért mindannyiszor, ha előtör a valóság, mindkét polaritás meglesz benne – ez a valóság egyik ismérve.
A kritikus elmére feltétlenül szükség van, ha egy tudományos munkán dolgozol. De a kritikus elme áthághatatlan gát, ha a saját bensődhöz, saját szubjektumodhoz akarsz eljutni. Ezt kell megértened: ha objektíven dolgozol, tudnod kell használni, és mikor szubjektíven dolgozol, tudnod kell félretenni.
Ha le akarsz jönni a fejből, át kell haladnod a szíven. Nem tudsz közvetlenül a legbensőbb lényedig lemenni, keresztül kell haladnod a szíven. A szívet eszközként kell használnod. Gondolkodás, érzés, létezés: ez a három központ. De az érzés egyértelműen közelebb van a létezéshez, mint a gondolkodás.
Amikor azt mondom, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát kétszer, akkor nem azt mondom, hogy értékelj.. Én azt mondom: láss. Amikor elkövetsz egy hibát, akkor azt oly teljességgel lásd, hogy tényleg meglásd a hibát. Akkor magától a meglátástól eltűnik a hiba, és még ha akarnád sem tudnád megismételni.
Mindannyiszor, ha az elméd olyat tesz, ami ellenkezik a természeteddel, tudattalanod üzenetet küld – először udvariasan, de ha nem hallgatod meg, rémálmok formájában. A rémálom a tudattalan kiáltása, egy kétségbeesett kiáltás, hogy túl messzire mész önmagadtól, és elvéted egész létezésedet.
Az elme benned van, de az elme valójában a benned lévő társadalom kivetítése. Az elme nem a tied. Egyetlen gyermek sem születik elmével. Aggyal születik, az agy gépezet. Az elmének elméletekre van szüksége; az agynak táplálékra. Minden társadalom létrehoz egy elmét a saját feltételeinek megfelelően.
Az élet cél nélküli… Ebben rejlik a szépsége! Ha az életnek lenne célja, a dolgok nem lennének olyan csodálatosak, mert egy nap eljutnál a legvégére, és azután már minden unalmas lenne. Ha ezt megérted, az elme minden feszültsége eltűnik, mert a feszültség a célkeresés, a valahová eljutás igénye.
