A fantázia egy dolgot tehet: poklot vagy mennyországot teremthet. A fantázia nagyon következetes; nem tud paradoxont teremteni. A fantázia nagyon logikus, a valóság pedig nagyon illogikus. Ezért mindannyiszor, ha előtör a valóság, mindkét polaritás meglesz benne – ez a valóság egyik ismérve.
Az élet túl van az irányításodon. Élvezheted, de nem tudod irányítani. Mi azonban mindig magunkat gondoljuk a cselekvőnek, és ebből származik a baj. Amint irányítani kezded magadat, nem engeded, hogy az élet megtörténjen veled. Túl sok feltétel van benned, és az élet egyiket sem tudja teljesíteni.
Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból, csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó. A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen.
A képzelet megteremti az álmaidat, amikről tudod, hogy nem valóságosak, de teljesen valóságosnak tűnnek, valóságosabbnak, mint a való világ. Tudod, hogy ezek csak ostoba képzetek; mégis olyan édesek, hogy tovább álmodozol arról, hogy világhódító leszel, vagy a leggazdagabb ember a világon.
Az ego ott gyökerezik, hogy azt hiszed létezik “saját”, különálló középpontod. A létért vívott állandó harcban mindenkinek kell, hogy legyen valamilyen elképzelése arról, ki is ő valójában. Valójában persze senkinek nem lehet fogalma erről, hiszen a legmélyebb szinten az ember maga a misztérium.
