A történelem nagyon csúnya. Az ember még nem érte el azt a szintet, amelyen a történelemnek kezdetét kell vennie. Eddig minden csak rémálom volt. Az emberiségnek még nincs semmije, amiről írhatna – éppen csak néhány eset, valahol egy Buddha, valahol egy Jézus, mint a távoli csillagok.
Ne állítsd szembe egymással az eltévedést és célod felé haladást. Áramolj. Ha félni kezdesz attól, hogy eltévedsz, megnő az esélye a kisiklásnak; minden, amit elfojtani próbálsz, hatalmas jelentőségre tesz szert. Ezért ne építs magadban elutasítást az eltévedéssel szemben. Inkább menj vele.
Senki sem születik erőszakosnak; később tanulja meg. Megfertőzi az egyént az erőszakos társadalom, és az egyén erőszakos lesz. Egyébként minden gyermek tökéletesen erőszakmentesnek születik. Magában a lényedben nincs erőszak. A szituációk nevelik beléd és a védekezés legjobb módja a támadás.
A valódi helyzet nem a bátorságról szól, a valódi helyzet az, hogy az ismert holt, az ismeretlen pedig élő. Ha ismert dolgokhoz ragaszkodsz, akkor egy hullához ragaszkodsz. Ahhoz nem kell bátorság, hogy megszabadulj a ragaszkodástól; inkább ahhoz szükséges bátorság, hogy egy hullához kötődj.
Ne aggódj. Ez tökéletesen rendben van így. Ez az az időszak, amikor verekedniük, kiabálniuk és hazudozniuk kell. Ettől lesznek később hitelesek. Az összes ilyen tulajdonsága el fog tűnni. Csak akkor maradna meg, ha elnyomná őket, máskülönben az ilyen viselkedés egy idő után magától elmúlik.
Amikor a gyermek előbújik az anyaméhből, az életének legmegrázóbb pillanata. A kilenc hónapon át tartó, hosszú, békés álmát most megzavarták – és még el is vágják a zsinórt, mely az anyjához köti. Abban a pillanatban, amikor elvágják, egy félelmekkel teli személyiség kialakulását alapozzák meg.
A világ összes diktátora nekünk köszönheti a hatalmát, mert nekünk mindig kell valaki, aki megmondja, hogy mikor, mit tegyünk. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha valaki más mondja meg, hogy mit csinálj, nem kell felelősséget vállalnod a tetteidért, nem kell gondolkodnod, hogy helyes-e amit teszel.
