Ártatlan szemlélőként jössz a világra

Mindenki ugyanígy érkezik, ugyanilyen tudatossággal. De elkezdesz üzletelni a felnőtt világgal, amely sok mindent adhat neked; te viszont csupán egyetlen dolgot adhatsz cserébe, mégpedig a teljességedet, az önbecsülésedet. Nincs sok vagyonod, mindössze egy egyszerű dolog, nevezheted bárhogyan: ártatlanságnak, intelligenciának, hitelességnek. Csak ez az egy a tied.

A gyermek természetéből adódóan élénken érdeklődik minden iránt, ami körülveszi. Szüntelenül meg akarja kapni ezt vagy azt; ez is hozzátartozik az emberi természethez. Ha megnézel egy kisgyermeket, mondjuk, egy újszülött kisbabát, láthatod, milyen fáradhatatlanul próbál megragadni valamit; a keze egyre kutat valami után. Megkezdte az utazást.

Utazás közben elveszíti majd önmagát, mert semmit sem kaphat ebben a világban anélkül, hogy fizetne érte. És a szegény gyermek nem érti, hogy amit ő ad, az olyan értékes, hogy ha a mérleg egyik serpenyőjében lenne az egész világ, a másikban pedig az ő ártatlansága, akkor is az ártatlansága lenne súlyosabb, értékesebb. A gyermek azonban erről mit sem sejt. Ez itt a probléma, mert amit kapott, egyszerűen kapta. Természetesnek tekinti.

Semmi sem akkora kudarc, mint a siker. A siker csak akkor meghatározó számodra, ha vesztes vagy. Ha egyszer győzedelmeskedsz, rájössz, hogy rászedett a világ, az emberiség, a társadalom.

Pontosan ez történik manapság Amerikában. Amerikában több ember keresi az elméje békéjét, mint bárhol a világon. Indiában sosem találkoztam olyan emberrel, aki az elme nyugalmát kereste volna. Először a gyomor békéjéről kell gondoskodni – az elme békéje túl távoli cél. A gyomortól az elme több millió kilométer távolságra van.

Amerikában azonban mindenki az elme békéjét keresi, és ha ezt keresed, természetesen azonnal akad valaki, aki szívesen megadja, amire vágysz. Ez egyszerű gazdasági törvény:

Ahol kereslet van, ott megjelenik a kínálat is

Nem számít, hogy valóban szükséged van-e arra, amit kérsz.

Azzal sem törődik senki, hogy vajon hasznát veszed-e annak, amit kínálnak – lehet az hazug hirdetés, propaganda vagy valami lényegesebb dolog.

Ennek az egyszerű elvnek a tudatában – ahol kereslet van, ott a kínálat is megjelenik – a számító, ügyeskedő emberek mindig egy lépéssel előrébb járnak. Azt mondják:

Fölösleges megvárni, hogy feltámadjon az igény, a keresletet meg is lehet teremteni. És ebben rejlik a reklám teljes művészete: megteremteni az igényt.

Mielőtt elolvasod a hirdetést, nincs meg benned az igény, fel se merül benned, hogy szükséged lenne arra a termékre. De a hirdetés olvasásakor hirtelen úgy érzed:

Istenem, hogy erről eddig lemaradtam! Milyen ostoba vagyok, még csak nem is tudtam arról, hogy ez a dolog létezik.

Mielőtt valaki belekezdene egy termék gyártásába, előállításába, már évekkel korábban három négy évvel előbb – reklámozni kezdi. A termék még nincs jelen a piacon, mert előszöraz igényt kell feltámasztani rá az emberek elméjében. És mire megjelenik az igény, addigra a kínálat is készen áll.

George Bemard Shaw azt mesélte, hogy amikor kezdő volt, az első könyve kiadásakor természetesen nem volt rá kereslet – soha senki nem hallott még George Bemard Shaw-ról. Hogy is mondhatták volna: George Bemard Shaw könyvét akarják, az ő drámáit? Ezért nem tehetett mást… Saját maga adta ki a könyvet, ő maga volt a kiadó, ő gyűjtötte Össze rá a pénzt. Azután könyvesboltról könyvesboltra járt, és mindenhol megkérdezte, kapható-e George Bemard Shaw könyve.

Azt felelték:
– George Bemard Shaw? Sosem hallottuk a nevét.
Mire ő azt válaszolta:
– Különös… Pedig micsoda nagyszerű ember, és maga, aki könyvesboltot vezet, sosem hallott róla? Nem követik az új fejleményeket, vagy miként lehetséges ez? Az első dolga legyen, hogy beszerzi Bernard Shaw könyvét.

Csak egy könyvet adott ki, de többet kezdett hirdetni, hiszen, ha már körbejár, miért reklámozna csupán egyet? És egy könyv nem csinál senkiből nagy írót.

Különböző ruhákat öltött: egyszer kalapban, máskor szemüvegben érkezett. És az emberek hívogatni kezdték George Bemard Shaw otthonát. De ehhez mindezt meg kellett tennie, a hirdetést, a kínálgatást – így adta el az első könyvét.

Megkérdezte az embereket az utcán:
-Hallotta már…? Én sokat hallok egy bizonyos könyvről, amit valami George Bemard Shaw
írt. Azt mondják, csodálatos, fantasztikus. Hallott róla? Az emberek pedig azt felelték:
– Nem, eddig még nem hallottuk a nevét.
Mire ő:
– Ez különös. Mindig azt hittem, London egy művelt város.

És elment a könyvtárakba, a klubokba, mindenhová, ahol keresletet lehetett teremteni, és megteremtette azt. Eladta a könyvet, és végül – ez volt az, amiért szakadatlanul dolgozott -, tehát végül kora egyik legnagyobb írója lett. Keresletet teremtett.

Ha viszont sikeres vagy, nincs szükség senkire, hogy keresletet teremtsen az elme békéje iránt. Ha sikeressé válsz, menet közben elveszíted elméd nyugalmát. Ez természetes folyamat.

A siker maradéktalanul kiöli az elmédből a békét

Elragad mindent, ami meghatározó az életben: a békét, a csendet, az örömet, a szeretetet.

Azon munkálkodik, hogy elvegyen tőled mindent. Végül a markod tele lesz szeméttel, s mindaz, ami értékes volt, tovatűnt. És hirtelen rádöbbensz, hogy az elme békességére vágysz. Azonnal megjelenik a kínálat, de a beszállítók mit sem tudnak az elméről, mit sem tudnak a békéről. Olvastam egy könyvet “Az elme békéje” ( Peace of Mind ) címmel, egy zsidó rabbi írta, Joshua Liebman. Végigolvastam az egészet; az író egyáltalán semmit nem tud a békéről, semmit nem tud az elméről. De jó üzletember. Sok pénzt keresett anélkül, hogy bármi fogalma lenne az elme békéjéről. Írása a világ legkeresettebb könyvei közé tartozik, mert mindenki, aki az elme békéjét keresi, előbb-utóbb ráakad Joshua Liebman kötetére, amelyet egyébként csodálatosan írt meg. Liebman jó író, szépen, hatásosan fogalmaz; az írás magával ragadó. Az elme békéje azonban éppolyan távoli marad, mint amilyen azelőtt volt, vagy ha lehet, a könyv elolvasása után talán még távolabb kerül.

Igazság szerint, aki tudja, mi a békesség és mi az elme, nem írhat olyan könyvet, amelynek a “Az elme békéje” ( Peace of Mind ) a címe, hiszen éppen az elme minden békétlenség, minden feszültség okozója. Béke csak akkor születhet, ha nincs elme. Úgyhogy az elme békéje ilyen árucikk nem létezik. Ahol elme van, ott nincs béke. Ahol béke van, ott nincs elme. De ha könyvet írsz Az elmenélküliség békéje címmel, senki sem fogja megvásárolni. Gondoltam rá… de arra jutottam, hogy senki sem fogja megvenni Az elmenélküliség békéjét.

Egyszerűen értelmetlennek találnák a dolgot, pedig pontosan ez az igazság.

Osho

A cikk előzménye itt található: Az ártatlanság útja
És itt folytatódik: Az ártatlanság útja

Érdekelhet még:

Hozzászólások

hozzászólás