A meditáció egy egyszerű módszer. Az elméd olyan, mint a tévéképernyő. Emlékek haladnak el, képek haladnak el, gondolatok, vágyak, ezer és egy dolog halad el; mindig csúcsforgalom van. Értékelés nélkül kell szemlélned az elmét, ítélkezés nélkül, választás nélkül, egyszerűen pártatlanul figyelni.
Az ember nem elégedett a földi léttel. Több élményt akar megismerni. A mindennapi sivár, értelmetlen,így nem biztosít eksztázist, nem ad örömöt. Ezért vonzották az embereket a kábítószerek már a kezdetektől fogva. Legalább egy időre megkönnyebbülést hoznak. Csak kevesen próbálkoztak a meditációval.
Az élet maga eksztázis. Minden gyermek magával hozza, amikor világra jön, de a társadalom lerombolja benne az eksztázis lehetőségét, és szánalmas nyomorulttá teszi: nevelni kezdi. Mivel a társadalom neurotikus, nem engedheti meg, hogy elragadtatott emberek létezzenek, mert veszélyesek lennének rá.
Az ego körbevesz, elhiteti veled, hogy ezzel védelmet nyújt. Igen, bizonyos védelmet valóban tud nyújtani az ego, de a egyúttal a börtönöddé is válik. Nyújt egyfajta védelmet, különben senki nem szenvedné el az egóval járó boldogtalanságot. Az ego megvéd az ellenségektől, de megvéd a barátoktól is.
A tantra egész folyamata az ellentétek összeillesztése, segít egyetlen létezővé olvasztani a polaritásokat. És amikor egységes egész vagy, akkor szent vagy. A férfi és a nő nem találkozhat örökre; találkozásuk csak pillanatnyi lehet. Ez adja a szerelem boldogtalanságát és örömét is.
Megbocsátani a szülőknek az egyik legnehezebb dolog, hiszen ők adtak életet neked – hogyan bocsáthatnál meg nekik? Ez lehetetlen. Ők teremtették ezt a szörnyű embert. Miért neked kell szenvedned amiatt, hogy ők úgy döntöttek, világra hoznak egy gyermeket? Te nem egyeztél bele. Innen a harag.
